Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Postamúzeumi gyűjtemények - Beszédes Ernő: Távbeszélő-történeti gyűjtemény
vetkezők: Harmony (91.15.0.), AM-1, Trifon 200 (96.28.0.), Minifon-Viola (91.05.0.), Minifon-Iris (91.06.0.), Betacom SZ-30 (91.33.0.), Alcatel-Gamma (97.11.0.), DM 32 Exec (97.12.0.), Disptel, TIE (97.13.0.), Doro Béta (97.16.0.), Doro Bombay (97.17.0.), Doro 007 (97.19.0.), Doro Safir (97.20.0.), Doro 3200 (97.21.0.), Doro 3100 (97.22.0.). A nyilvános készülékek működésük alapján pénz- és érmebedobásra alkalmas, mechanikai elven működő, elektromágnes által vezérelt és mágneskártyával működő berendezések lehetnek. A magyar nyilvános távbeszélő-hálózatban különböző típusú és különböző fejlesztésű nyilvános készülékeket használtak és használnak. Ezek Ericsson, Matart, Román, PKJÜ (Posta Központi Javító Üzem), MM gyártmányú érmével vagy tantusszal működő, valamint külföldről hozott kártyás elektronikus készülékek, mint például a francia Monetel. Gyűjteményünkben 5 db pénzbedobós Ericsson (84.18.0.), 3 db érmés Matart (84.15.0.), 5 db pénzbedobós Román (93.12.O.), 3 db pénzbedobós TM 78 MM (93.10.0.), 2 db pénzbedobós TM 80 (93.11.0.), 1 db pénzbedobós ICCB 5 (93.09.0.), 2 db pénzbedobós JM (93.51.0.), 1 db kártyás Monetel (94.09.0.) típusú készülék és 6 db mellékszekrény (84.18.0.) található. A hordozható vizsgáló távbeszélő-készülékek a hálózaton végzett munkák, vizsgálatok elengedhetetlen kellékei. A Svéd-féle LB rendszerű, szűrős hordozható távbeszélő- készülék (96.19.0.) bőrbevonatú kinyitható fémdobozba van építve. A PKJÜ vizsgáló hordozható távbeszélő-készülék (95.07.0.) az 1960-as években egy LB-CB rendszerű újítás alapján készült, amely megkönnyíti a vizsgálatok elvégzését, mivel a készülék nyakba akasztható és hallgatója fejre illeszthető, így a vizsgáló mindkét kezét használhatja. PKJÜ vizsgáló távbeszélő-készülékből 2 darabot tartunk nyílván. A műszerészek a CB hálózatokban, illetve központokban számtárcsával ellátott gyári és saját készítésű vizsgáló kézibeszélőket (84.84.0.) használnak. Gyűjteményünkben 3 db található. A távbeszélő-hálózathoz nem tartozó, házi telefonokat (84.56.0.) is használtak, amelyek kényelmi szempontokat szolgáltak: cselédhívó-telefon, kaputelefon stb. A veszélyes üzemek, például a bányák, saját hálózatukon tűz- és robbanás-biztos készülékeket ("94.28.0.) alkalmaztak. Házi telefonból 11, az ún. bányatelefonból 5 darabot őrzünk. A távbeszélő-központok közül a gyűjteményünkben őrzött legrégebbi darabok a Puskás-féle 78/20 (83.01.0.) függőleges elhelyezésű és a 60-as (83.02.0.) vízszintes elhelyezésű keresztlemezes váltó. Az első központok egyvezetékes rendszerben épültek földvisszavezetéssel, és kezelését két ember végezte (jelentő- és váltókezelő). A központ egy jelentkező szekrényen elhelyezett keresztlemezes váltóval épült fel. A váltón történt az előfizetők összekapcsolása. Két ilyen központ maradt meg: a 78/20-as függőleges elhelyezésű keresztlemezes váltó a Telefónia Múzeumban, a 60-as előfizetői kapacitású, vízszintes elhelyezésű keresztlemezes váltó a Postamúzeumban látható. Utóbbi valószínűleg a szegedi hálózat központja volt. Az LB rendszerű távbeszélőközpontnál az előfizetői állomások vonalaihoz tartozó egyéni hívásjelző jelfogót, a hívó és a hívott állomások összekapcsolására szolgáló zsinóráramköröket találunk. Minden előfizetői állomás vonala a központban egy-egy egyéni kapcsolóhüvely külső rugóihoz csatlakozik. E kapcsolóhüvelyek belső rugóira pedig egy- egy esőlemezes helyi hívásjelző jelfogót kapcsolnak. Egy kapcsolóhüvely a hozzátartozó hívásjelzővel együtt képez egy helyi vonaláramkört. 61
