Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Kurucz István: Előszó
Kurucz István Előszó Múzeumainkban az elmúlt évtizedben jelentős volt a gyűjteménygyarapodás. A dokumentumok - bélyegek, bélyegtervek, grafikák, iratok, térképek, aprónyomtatványok, fotók, filmek, műszaki rajzok, könyvek, folyóiratok, adattári kartonok - százezres nagyságrendben gyarapodtak. A tárgyi gyűjtemények darabszáma 1990 januárjától 2000 januárjáig 3426-ról 11 575-re nőtt. Ennek nemcsak azért örülünk, mert a múzeumi gyűjtemények gazdagodtak, hanem azért is, mert ez a gyarapodás a magyar telefónia teljes megújulásának és korszerűsítésének következménye. A megszaporodott tárgyak raktározásához, megóvásához, restaurálásához és bemutatásához újabb raktárakra, kiállítótermekre, és ami a legfontosabb, muzeológusokra, technikusokra, restaurátorokra van szükség. Olyanokra, akik az értékek és mértékek meghatározásában jártasak, tudják, hogy mit kötelező, mit érdemes megőrizni az utókornak, s egy-egy nagy szériában gyártott berendezésből hány darabot kívánatos archiválni. Annyi bizonyos, hogy a muzeológusok nem szeretnek „raktárra” gyűjteni, mindnyájan azon fáradoznak, hogy a raktárak csak ideiglenes pihenőhelyei legyenek tárgyaiknak, s onnan minél gyakrabban kerüljenek „napfényre”, kiállításokba. A szűkös kiállítóhelyek változatos bemutatási formákra inspirálják múzeumaink munkatársait. A CD-ROM és videofilm-kiadványok mellett ettől az évtől kezdődően évkönyveinkben is bemutatkoznak a múzeumi gyűjtemények olykor teljes katalógusok közreadásával, olykor egy-egy gyűjteményrész leltárkönyvi adatainak megjelentetésével. A muzeológusok a gyűjteményismertetőkkel értékőrző munkájukról is számot adnak. Szeretnénk, ha Olvasóink nagyobb kedvet kapnának múzeumi kiállításaink és rendezvényeink látogatására és a személyes találkozásokra. 3
