Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Nikodém Gabriella: Dudás László kiállítása
Nikodém Gabriella Dudás László kiállítása Van az úgy néha, hogy a mű nem tűri a nagy szavakat. Van, hogy a minden ízében tökéletesen kimunkált, épp ezért önálló életre kelt alkotás tisztasága, egyszerűsége, célszerűsége úgy taszítja az emelkedett költői jelzőket, mint ahogy két mágnesrúd azonos töltésű pólusai egymást taszítják. Van, hogy a befogadás folyamata olyan simán, zökkenőmentesen és magától értetődően megy végbe, hogy fölöslegesen tolakodónak tűnik mindenféle elemzés, magyarázat, műértő fontoskodás. Erre számíthattak, akik megnézték Dudás László kiállítását a Bélyegmúzeumban. Lehet persze kérdéseket feltenni, miértekre választ keresni, designer múltra hivatkozva gyökereket feltárni, csak éppen félő, hogy pont a lényeget nem fogjuk megtalálni sem múltban, sem végzettségben, sem családi indíttatásban. Dudás László nem azért dolgozik, hogy éljen, ő azért él, hogy dolgozhasson. Nem egy cikkben, riportban, életrajzban olvashattuk róla, hogy munkamániás. Hogy azért hagyta el választott szakmáját, az ipari formatervezést, mert nem érzett kellő mennyiségű kihívást, alkotási lehetőséget. Nem volt elég feladat. És ez itt a lényeg. Mert esetében szó sincs öncélú magamutogatásról, önmaga megvalósításának ezerféle formájáról, a művészi vagy akár az emberi ego látványos kiteljesítéséről. Feladat van. Munka. És egy örökké a feladatra koncentráló, szikrázó ötletekkel, gondolatokkal, elképzelésekkel telt koponya. És egy kéz, melyben elegendő az ügyesség ahhoz, hogy mindezeket grafikára átkódolva papírra vesse. És van egy művészi alázattal telt lélek, mely örömét leli mindebben. Ez lenne a megoldás, a perpetuum mobile nagy titka? Mert akik ismerik, tudják, hogy Dudás László, a bélyegtervező, a designer, a grafikus, a fotós nyughatatlan, örökké mozgásban lévő, mindig új és új megoldásokat, kifejezési formákat, technikákat kereső, új és új feladatokra, kihívásokra váró művész. E kiállítása bélyegtervezői tevékenységére koncentrálva dolgozta fel eddigi életművét, felvillantva azonban egyéb területeken megvalósult alkotásai közül is néhányat. Igyekezett teljes képet adni arról az útról, melyet ez idáig megtett. Első bélyegtervét 1973-ban fogadta el a posta, az azóta eltelt idő alatt mintegy 200 címlet megrajzolásával járult hozzá a magyar bélyeg európai színvonalának megőrzéséhez. Számtalan alkalmi levelezőlap, borítékrajz, alkalmi bélyegző grafika került ki a keze alól, melyek mindegyike önálló művészeti alkotás, de az egyes elemek egymás mellé illesztése után egy még nagyobb egység mesterien összehangolt részeiként is funkcionálnak. Az első napi borítékok gondosan megtervezett összhatása, lenyűgöző kompozíciós egysége teszi kiemelkedővé ilyen jellegű munkáit. Figyeljék csak meg a finom harmóniát például az 1990-es/?égí magyar órák elnevezésű FDC-jén. Abélyeg, a borítékrajz és az alkalmi bélyegző pontos és hatásos szimmetriáját színben, stílusban, grafikai megoldásban. Az egyes elemek nem pusztán dekorativitásuk okán kerülnek egymás mellé, de a tökéletességig kiegészítve egymást közvetítik az alkotói szándékot. 200
