Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Postamúzeumi gyűjtemények - Kovács Gergelyné: A Postamúzeum és gyűjteményei
Kovács Gergelyné A Postamúzeum és gyűjteményei A Postamúzeum története az 1880-as évekre vezethető vissza. Az 1885. évi Országos Kiállítás alkalmából a Budapesti Távíróigazgatóság az előző években összegyűjtött muzeális anyagokat állította ki. Később ezt az anyagot tovább gyarapították a budapesti Főpostán egy szobában, amelynek ajtaján a Távírdamúzeum felirat ékeskedett. 1887-ben, a posta és a távírda egyesítésekor a 700 darabot számláló gyűjtemény kinőtte a szobát, amelyre a megnőtt létszám miatt az adminisztráció is szemet vetett. Folyamodvánnyal keresték meg Baross Gábor minisztert a Távírdamúzeum megszüntetése tárgyában. Az ügyet Heim Péter és Pfannschmidt Kálmán vizsgálta meg, és kettőjük javaslatára - megfelelő tájékozódás után - Baross Gábor elrendelte a Távírdamúzeum megszüntetését és egyidejűleg a Posta- és Távírdamúzeum felállítását. Az 1896. évi ezredéves kiállítás postacsamokának anyagát jórészt ez a gyűjtemény és az 1894. július 14-én a PTRT-ben megjelent felhívásra beszállított muzeális emlékek képezték. A bemutatócsamokot úgy tervezték, hogy a kiállítás bezárása után az Postamúzeumként működjön. Hasonló céllal emelték a közlekedési csarnokot is, amely bővítve ugyan, de máig a Közlekedési Múzeum otthona. Apostacsamokot akiállítási kormánybizottság a magas talajvíz miatt lebontásra ítélte. Az anyag egy része a Közlekedési Múzeum kiállításába került, más - nagyobbik - része az Országos Posta, Távírda Gazdászati Hivatal gondozásába. A múzeum felállításáról ebből az időből 1897. október 17-ei keltezéssel származik az első hivatalos irat. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a felterjesztést, amely a Postamúzeumban elhelyezésre érdemes tárgyak kimutatásáról szólt. Ebből az iratból tudjuk meg, hogy a Postamúzeum kezelője, akihez tárolás biztosítása és leltározás végett (546-579 tételszám alatt) kerültek a tárgyak, Oberháuszer Lajos postatanácsos volt. 1931. április 22-én Postamúzeum létesítése címmel rendelet jelent meg, amely felhívta a figyelmet a hírközlés-történeti muzeális emlékek gyűjtésére. Rendelkezett arról, hogy a Posta Központi Anyagraktára és a Posta Központi Járműtelepe köteles a forgalomból kivont anyagokból és készülékekből, valamint járműtípusokból muzeális célra egy-egy darabot megőrizni. A rendelet címében a létesítés szó nem a múzeumra, hanem a gyűjtemények csoportjainak felállítására vonatkozott. Ettől kezdve három gyarapodási naplóba vezették be az archiváliákat. A múzeum - munkaszobáival együtt - a Lágymányosi Távbeszélő Központ III. emeletének nyolc helyiségében talált otthonra. Ide szállították a magyar távbeszélő 50 éves fennállásának ünneplésére kiállított anyagot is a Postavezérigazgatóság épületéből. Igazgatója Csősz Anna volt, aki 1940-ben és 1941-ben újabb rendelkezések kiadását érte el, amelyek komoly gyűjteménygyarapodáshoz vezettek. A háborús évek megkívánta biztonsági előírások kötelezővé tették a Postamúzeum anyagának szállítható ládákba rendezését. A dokumentumok 35 ládában becsomagolva a Budapest 13. sz. postahivatal (Pauler u. 3.) melletti raktárhelyiségbe kerültek. A gyűjtemények leltározott darabszáma 2100 körül volt. 19
