Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Pataki Klára: A múzeumok kiállításai és vendégei az alapítvány első tíz évében

Trari-Trara, die Post ist da! A kürtnek pedig kint a kapuban kellene szólnia! Jó lenne, ha néha felharsanna a posta­kürtök hangja, ma már kell a reklám! Ki gondolta volna, hogy itt tudjuk meg a kocsi szó eredetét! Nagyon szép ez a múzeum, csak azt szeretném megtudni, miért van a Szent István koronán balra dőlve a kereszt? Sok nagyon jó embert megkérdeztem, de választ senki sem tud adni? Egy idegenbe szakadt hazánkfia. Klein, aber fein. Nagyon tetszett, csak hamar el kellett menni! A tanárok miatt! Az egész osztály nevében. Nagyon örülök, hogy hozzányúlhattam a dolgokhoz. A múzeum igen szép, rendezett. Tanulságos, érdekes, hangulatos és otthonos. Halódó értékeink utolsó mentsvára. Szomorkás örömmel csodáltam a látottakat, gratu­lálok a kiállításhoz. Kár, hogy nem működött a számítógép, de különben jó volt. Az én apukámnak a nagybátyja tervezte a tantuszt (Boldogfai Farkas Sándor). Ha minden értékünkre így vigyáznának, sokkal előbb járhatnánk. Az a legjobb, amikor az ember itt lehet. Visszajáró vendég, aki szívesen jön ide, mert szívesen fogadják. A leghatározottabban tiltakozunk az épület lebontása ellen! Egy lokálpatrióta (Debre­cen, Bethlen utca). Szívélyes köszönet és remélem, hogy majd én is tudok segíteni a régiségek gyűjtésé­ben és restaurálásában. Úgy legyen, én is, mi is csatlakozunk (rádióamatőrök). Szépek és nehezek (!?) a kiállított tárgyak. Egy diák. Külön dicséret a postáskisasszony munkájáért, a szép bélyegzésért. Örültünk, hogy láthattuk a postás múltat! De milyen lesz a jövő? Sajnos, a telefonhírmondó nem működött. Nagyon örülök, hogy már Diósdon is van egy múzeum, amit érdemes megnézni. Jó hely, csak meleg van. Kellemes élményt jelentett ez a véletlenül megtalált múzeum. Remélem, minél többen kerülnek ide, ha csak véletlenül is! Vive la Hongrie! Drága Múzeum! Nagyon köszönjük a szíves vendéglátást. Érdekesek a kocsik, mind­egyikre felmásztam. Rég volt, szép volt, de igaz volt! Az EMV egykori dolgozói. Kár, hogy a piros kocsit és a postás bábut elvitték. Ebben az épületben dolgoztam 20 évet. Örülök, hogy láthattam, mert így el tudom képzelni, hogy barátom XY úr, aki a magyar posta alkalmazottja volt, milyen körülmények közt dolgozott. Tisztelettel a kiállítás­nak és neki! A telefonhírmondót különösen élveztük. Itt ünnepelem a születésnapomat! Köszönjük ezt a szép élményt, s bízunk benne, hogy a ma postája felnő múltjának nagyságához! 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom