Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

ba. Később, amikor már valamennyire enyhült a veszély, megjöttek a vonalasok, Pálinká­sék, és át akarják kötni az óvóhelyi telefont. Nem megy simán a dolog, mert nem találják a kábel végét. Egyébként a központ áramellátása biztosítva van, ha kapnánk a mobilhoz ele­gendő üzemagyagot. Délután észrevesszük, hogy a Teréz központ felé nincs trunkforgás. Teréz leállt, Lágymányos szintén. A Várat egész éjjel bombázták és lőtték. Úgy érzem, nem sokáig lehet idegekkel bírni. Nagyon lehangol az is, hogy otthonról semmi hírt nem kapok. Néha-néha egy-egy német katona, ha lejön, kérdezősködöm a guggerhegyi19 terep felől. Sajnos nem sokat tudnak mondani. Teljes bizonytalanság. 1945. január 2. kedd Reggel beszélünk a Krisztinával. Már ők is a megállás felé haladnak. Egy-két állványsor még működik ugyan, de hívni már nem tudnak. Kora délelőttől kezdve állandó légitáma­dás alatt állunk. Az idegeim felmondták a szolgálatot. Nem vagyok képes felmenni. Pápa rohangál fel és le, ha van valami dolog. A 101-es híradósoktól benzint kapunk. Egy időre ismét biztosítva van az üzem. Azaz hogy mégsem egészen, mert a hűtőbe víz is kellene. A Flanck főmérnök azt az utasítást adja, hogy kérjünk a híradósoktól embereket vízhordás­ra. Amikor Pápa jelenti, hogy nincs összeköttetésünk a híradósokkal, a főmérnök úr vála­sza az, hogy: Bújjék ki az odújából és próbálkozzon. Pápa magánkívül ugrik fel. Ez az elismerés, hogy annyit küszködünk a központ fenntartása érdekében! Kapja magát, és nekiáll a vödörrel a pincekútból hordani fel a vizet a motorhoz. Én szégyenkezve nézem, de nincs lelkierőm ilyen munkához. Az összes ímivalókat (könyvelnivalókat) viszont én intézem. Pápának nincs türelme az íráshoz. Az viszont gondolkodóba ejti az embert, hogy már a Krisztina sem működik. Pedig ott annyi az ember, hogy ha mindenki nekilátna, akkor ugyanolyan feltételekkel folytathatnák az üzemet, mint mi. Egy induktoros közvet­len vonalat azért fenntartunk egymás között. Az egész budapesti hálózatban csak a Várközpont működik? Vajon megkapjuk-e vala­ha ezért az elismerést? Ezért áldoztuk fel családunkat, hagytuk ott őket a legteljesebb bizonytalanságban és a legreménytelenebb helyzetben? Táncoló idegekkel dolgozunk, hogy a központ menjen. Távol áll tőlünk, hogy mindezt valami külön jutalomért végezzük. Még a fizetésün­ket sem vettük fel. Kinek kell most a pénz? Használni úgy sem lehet. Minden anyagit feláldoznék azért, hogy - ha csak kis időre is - családom körébejuthassak, és láthassam őket. 1945. január 4. csütörtök Most már rendszeresen étkezünk a honvédségtől. Az itteni német konyha elköltözött, ezért máshol kellett koszt után nézni. Egyelőre nem szenvedünk hiányt élelmiszerben. Krenterral (?) is küldtek a Krisztinából szalonnát és cigarettát. Sokszor rosszul is esik a falat, ha arra gondolok, hogy otthon talán éheznek. Végre elkészült az óvóhelyi telefon. Krisztinával van összeköttetésünk és egy automata vonal. 19 Guggerhegy vagy Látó hegy: 377 m magas hegy, a Hármashatár-hegy belső vonulatának tagja. Fenyőerdő­vel borított délnyugati oldala a budai hegyvidék egyik legszebb kirándulóhelye. 179

Next

/
Oldalképek
Tartalom