Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Bélyeggyártási technológiák és a nyomóeszköztár
A szabadmetszés esetében a lemezbe vésett vonalak pontosan követik a rajz vonalait, akárha ceruzával rajzolták volna őket. A tónust a vonalak sűrűsége és vastagsága adja. Mivel alkalmazása teljesen szokatlan, egyéni grafikusi stílust feltételez, a bélyeggyártásban ritkán találkozhatunk vele. Ihletett mestere Kass János grafikusművész, akinek mintha csak egyéni stílusához, lendületes és semmiféle szabályt, korlátot nem tűrő vonalvezetéséhez találták volna ki ezt a technikát. A rézhez hasonlóan készül az acélmetszet is, de a vésnöknek még a kemény anyag okozta nehézségekkel is meg kell küzdenie. Mint az 1989-es Az orvostudomány nagy úttörői sor egyképes eredetije és mellette a kész nyomdai termék is bizonyítja, minden buktató ellenére ezt a technikát is lehet magas színvonalon művelni. 1871-től napjainkig 77 bélyegkiadás esetében alkalmazták a réznyomást, ezek közül a metszet kiemeléséhez 23 esetben más technikát is segítségül hívtak. Acélmetszet csak egyetlen esetben készült szólóban, 16 kiadás esetében más nyomdatechnikával együtt alkalmazták, ebből 11 alkalommal a Goznak-nyomdában. A raszteres mélynyomtatás korszakának egyik legtöbbet foglalkoztatott tervezője, Cziglényi Adám így fogalmazott egy vele készült riportban: „Nem egyszerű mulatság adott felületen, adott technikával az adott témát térbe komponálni. Eleinte problémát okoztak ezek a korlátok, de aztán ráéreztem az ízére. Hiszen éppen az izgalmas, hogy ezeken belül kell a feladatot jól megoldani." Vagy ahogy Kass János fogalmazta meg: „ Olyan ez, mint gúzsba kötve táncolni. ” A nyomóeszközök múzeumi beszállításának eredeti oka a hamisítás megakadályozása céljából a nyomóeszközök hét lakat alá helyezése volt. Az idő múlása, a bélyegrajzok művészi színvonalának emelkedése, a Bélyegmúzeumot látogató nagyközönség érdeklődése megkívánta a nyomóeszközök kiállítását. A bélyeggyártás eszközeiként kezelt darabok mára technikatörténeti jelentőségűek lettek. Utolsó tanúi a letűnt korszakoknak, melyekben kőből, fából készült nyomóformákat használtak, vagy üvegdiákról másolták át a bélyegképeket. Lassan már csak rajtuk keresztül rekonstruálhatók azok a gépek vagy technológiák, melyek az újabbakra való átállás során megsemmisültek. 1989. Az orvostudomány nagy úttörői sor egyik címletének acélmetszete 162
