Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Bélyeggyártási technológiák és a nyomóeszköztár

raszter 80-120-as, ami azt jelenti, hogy 1 cm-en mindkét irányban 80-120 vonal van üvegbe karcolva. A raszteres nyomóforma úgy készül, hogy a grafikáról negatívot, majd erről diapozitívot készítenek. A képet addíciós gépekkel sokszorosítják. Színezett zselatinré­teggel bevont, fényérzékennyé tett pigmentpapírra először a raszterhálót, majd a diapozi­tív képet másolják rá. A pigmentpapírt csiszolt rézhengerre feszítik, majd a papírt forró vízzel leáztatják. A hengeren ekkor csak a zselatinréteg marad, melyen keresztül a formát vaskloriddal maratják. A raszterháló és a grafika vonalainak találkozási pontjaiban kimart pontokat rasztercsészéknek nevezik, ezek mélysége és sűrűsége határozza meg a kép tó­nusait. Nyomtatásnál a hengert festékes tartályba süllyesztik, majd felszínéről a rákelkés leszedi a fölösleges festéket, amely így csak a mélyedésekben marad meg, onnan pedig a ráfeszített papír emeli ki. A technika sikeres volt, segítségével jó minőségű nyomdai termékek előállítására nyílt lehetőség. Gyakorlatilag a 70-es évek elejéig szinte kizárólagosan uralta a bélyeggyártást. Az ofszet modern, új változatának betörésekor a régi technika háttérbe szorult, olykor vegyes nyomdatechnikai megoldásokban szerepelt. Magyarországon 1985-ben alkalmazták utoljára. Addig a különösen reprezentatív megjelenést igénylő bélyegsorok - például a festmény vagy sport témájúak - esetében újra és újra beindították az öreg gépeket. Utolsó raszteres mélynyomtatással készült bélyegeink ugyan 1988-ból valók, azonban a. Műkor­csolya Világbajnokság sor és blokk - sok más bélyeg mellett - ezzel az eljárással a Szov­jetunióban, a Goznak-nyomdában készült. Ezeket is beszámítva összesen 506 kiadás vi­seli magán e technika jellegzetes ismertetőjegyeit, közülük 18 esetben vegyes nyomda- technika alkotóeleme. 100 képes üvegdia részlete Gyakran előfordul, hogy nyomdász látoga­tóink visszasírják a bélyeggyártásnak ezt a klasszikus időszakát. Leginkább azt hiá­nyolják, hogy az Állami Nyomda még mu­tatóban sem őrzött meg egyet a gépek kö­zül. így a technológia ránk maradt kizáró­lagos rekvizitumai a Bélyegmúzeumban őrzött nyomóeszközök, illetve ezek közül is csak a pozitív üvegdiák, melyekről a ké­pet nyomóhengerre vitték. Anyagából kö­vetkezően az üvegdia roppant sérülékeny, ezért a leggondosabb tárolás mellett is elő­fordul, hogy összetörik. Úgy tűnik tehát, hogy a múzeumnak igen fontos feladata az üveglemezek megfelelő tárolása, a már sé­rült darabok restaurálása, hiszen ezek híján araszteres mélynyomtatás technológiájáról csak a termék maga mesélhet. A 60-as évek végétől napjainkig újra az ofszet vált a bélyegnyomtatás meghatározó technikájává. Modem változatában a kép­átvitelhez már filmet használnak, a színre 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom