Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Egy postai szolgáltatás, a dísztávirat 70. évfordulójára
Számvevősége az LX táviratok pótdíjának 60%-át a Magyar kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium házipénztára javára utalta át. Megtudjuk azt is, hogy a központi anyagraktár az első készletekkel egy időben plakátot is küldött a hivataloknak, amit szembeötlő helyen kellett kifüggeszteni, hogy rendszeresítésükről a közönség tudomást szerezzen. Propagálásra a postaszemélyzetet is felszólították. 1929-ben bővült a választék, a tuberkulózis elleni küzdelem országos bizottsága 3 újabb űrlapot (LX 3, 4, 5) bocsátott a posta rendelkezésére.3 Újra felhívták a hivatalok figyelmét arra, hogy a pótdíj javarésze a tüdővész elleni küzdelem céljára szolgál. E nemes cél érdekében szólítsák fel a táviratozni szándékozó közönséget, hogy eljegyzés, házasság, névnap, kinevezés, évforduló s egyéb hasonló ünnepélyes alkalomkor jókívánságait LX táviratként adja fel. Az új űrlapok mindegyike ifjú Kellner Ernő nyomdájában készült, alkotóikat név szerint nem ismerjük. Természetesen az új szolgáltatás elterjedéséhez, népszerűvé válásához hosszú időre, évekre volt szükség. A kezdeti évekből semmilyen számszerű adat nem áll rendelkezésünkre. Mindössze a rendes díjú magántáviratok számát ismerjük, ezeken belül bújik meg a dísztáviratok forgalma. A későbbi évek ismert adataiból következtetve kb. évi 8-10 ezer darabra becsülöm. Arról sincs adatunk, hány darab táviratlap került kiosztásra az ország postahivatalai között, nem tudjuk megítélni sem, mennyi fogyott el 1933 áprilisáig. Ekkor ugyanis a bizottság az időközben kifogyott LX 1 és 2 jelzésű űrlapok helyett azonos jelzéssel, de más mintájú űrlapokat, valamint LX 6 jelzéssel újabb űrlapot bocsátott a posta rendelkezésére.4 A folyamatos felhasználásra csak közvetett adataink vannak. Az 1933. június 14-én kiadott rendeletből5 megtudjuk, hogy az LX 3 és 4 jelű űrlapok készlete is elfogyott. Egyúttal felszólítják a hivatalokat, hogy június végéig jelentsék készleteiket. Októberben az üdvözlő táviratok gondosabb kezelése tárgyában megjelent rendeletben6 az áll, hogy „az üdvözlő táviratok forgalma a vasárnapi pótdíj eltörlésének ellenére is még mindig igen kismérvű". Újra, még nyomatékosabban szólítja fel a rendelkező a hivatali alkalmazottakat, hogy bírják rá a közönséget LX jelű űrlapok feladására, mutassák meg a választható űrlapokat. Forgalmuktól függően a hivatalok minden űrlapból 10-10, illetve 5-5 darabot tartsanak készletben. Elrendelték, hogy az űrlapokról folytatólagos egyenleget kell vezetni. Minden bizonnyal a vártnál kisebb mérvű forgalom fokozása érdekében döntött a posta 1934-ben az üdvözlő táviratok pótdíjának leszállításáról 50-ről 30 fillérre.7 Ez meghozta a kívánt eredményt, a dísztáviratok forgalma az 1933. évi 9 711 darabról 1934-ben 16 644-re nőtt. A ma már közismert dísztávirat kifejezést 1934. október 1-jén vezette be a posta, ezzel az elnevezéssel jelölve az LX jelzésű, díszes kiállítású űrlapon kézbesített táviratokat. Ekkor rendelték el ugyanis, hogy a csak üdvözlőDísztávirat-forgalom8 1934 16 644 db 1935 21 450 db 1936 27 193 db 1937 54 307 db 1938 74 923 db 3 PTRT 1929. 46 376. sz. 509. p. 4 PTRT 1933. 79 791/3. sz. 130. p. 5 PTRT 1933. 86 857/5. sz. 181. p. 6 PTRT 1933. 94 388/5. sz. 318. p. 7 PTRT 1934. 118 718/5. sz. 196. p. 8 A magyar posta jelentése az 1938. évi működéséről. Budapest, 1939. 153. p. 104
