Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Kovács Gergelyné: Baross Gábor történelmi emlékezete

is az ő nevéhez fűződik. ” 1890-ben a Miniszterelnökök és kormányok című fejezet alatt - kiváló szakminiszterként - többek között az ő neve is megjelenik.

A történelmi közgondolkodásra talán sohasem volt olyan szükség mint napjainkban. Kossuth Lajos írtaTurinból, hogy „... úgy látszik, a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem. Sőt! Megtapsolja a hangzatos szavakat, amelyekkel őt a vesztőpadra nógatják. ”

Azt hiszem, a történelmi emlékezet hiányát, amelyben sorozatos kudarcaink okai kereshetőek, mindnyájan megtapasztaltuk. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy tanúságos-e az a történelem, amelyet nekünk írnak? A Baross Gábor halálát követő 105 esztendő azt mutatja, hogy kivételesen rossz. Kétszeresen is örülnünk kell, hogy a közgondolkodást befolyásoló munkákban megtört ajég. 1992-ben a Győri Tanulmányokban jelent meg egy 30 oldalas tanulmány Majdán János tollából, 1997-ben a Frisnyák Zsuzsa szerkesztette Baross Gábor-kötet ezekben a napokban, itt Győrben Mentes Zoltán Baross emlékkönyve kerül az olvasókhoz.

A történetírásban nyomon követett Ba- ross-képnél a közgondolkodás történelmi emlékezete sem biztatóbb. Az iskolai történelemkönyvek 8-10 soros ismeretközlései a dualizmus koráról olyan szürkék és sematikusak, hogy diák legyen a talpán, akinek felkelti érdeklődését. Pedig minden azon múlik, hogy a történelmi példák, cselekedetek eljutnak-e a társadalom minden tagjához. Nagy történelmi változások idejét éljük, sokat tanulhatnánk Baross Gábor cselekedeteiből. Bizony jó lenne, ha felzárkóznánk az európai folyamatokhoz (és nem Európába menetelnénk), bizony meg kell honosítani a modem technikákat, ki kell építeni a korszerű infrastruktúrákat, de nemcsak anyagi, szellemi és erkölcsi értelemben is.

Az Európai Unió tagjaként vagy a tagságra várva egyre sürgetőbb lenne politikusainknak ismerni a kiegyezést követő jogalkotást, amely nem jogharmonizációra, hanem a nemzeti érdekek és a közjó érvényesülésére hozta törvényeit. Jó lenne, ha az államigazgatásban a barossi mércék válnának mértékké! Ajó törvényekhez jó végrehajtó szervezetekre is szükség volt. Európában a Lajtától nyugatra ugyanis az állami bürokrácia magasan képzett, erkölcsös, kötelességtudó volt, szemben a kelet-európai korrupt, félművelt, hatalmaskodó bürokráciákkal. Ezt az erkölcsös köztisztviselői és közalkalmazotti réteget most is meg kell teremteni. Baross Gábor rendeletéi a sógor-komaság alkalmazásának tilalmára (1887), a kötelező pályázati rendszerre, a szigorú képzettségi előírásokra (1887), a szakképzés és a szakági alkalmazott kutatások megindítására (1888) mind ennek érdekében születtek.

Vértesi Agnes: Baross Gábor (III. díj)

94