Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Oláh Tünde: A postai szállítószolgálat 100 éve
szolgálatában címmel az alábbiakat olvashatjuk: „A személyzetnek több hónapig tartó beoktatása és minden irányban végzett gondos előkészületek után 1900. november 19-én a levélgyűjtőszolgálat gyorsabb lebonyolítására Budapest székesfőváros belterületén 21 drb. háromkerekű és 1 drb. négykerekű gépkocsi kezdte meg rendszeres működését tíz kerületben heti 17fordulóval.... Sok viszontagsággal és bajjal kellett eleinte megküzdeni, de erős akarattal sikerült a győzelem, és jelenleg a motoros háromkerekű gépkocsik 4 és 1/2 év óta szünet nélkül az év minden szakában működésben vannak, és a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleltek, amennyiben a levélgyűjtő-szolgálatot a lóüzemmel szemben jelentékenyen gyorsabban, intensivebben és mégis olcsóbban végzik. ” A Mátyás téri telephely hamarosan kicsinek bizonyult, 1901-ben a Kőbányai út 22. szám alatti épülettömb felében berendezték az ország első gépkocsiüzemét. A hivatalok és pályaudvarok között a levélzárlatok közvetítésére 1902-ben kísérletképpen 5 db négykerekű gépkocsit szereztek be. Ezek közül 3 francia, egy német és egy Szám Géza-féle magyar gyártmány volt. Egy-egy ilyen nagyobb gépkocsi naponta 53 km utat tett meg. A posta 1904-ben nyolc postaautó elkészítésére adott megrendelést, melyeket 1906. január 15-én vett át, majd újabb 90 Csonka-féle automobil beszerzését határozta el. Ezek a csomagszállító gépkocsik kisebb-nagyobb módosítással 25 éven keresztül voltak szolgálatban. A későbbiekben Csonka János tervei szerint más postai gépjárművet is készítettek. Budapest után 1909-ben Szeged volt az első város, ahol a posta gépkocsijáratokat rendszeresített. Később több vidéki városban tértek át a részben gépjárműves postai szállításra. A század elején a gazdasági élet fellendülésével a vasúthálózat kiépítése nem tudott lépést tartani. A horvátok küldöttsége közlekedésük megjavítása érdekében 1907-ben felkereste Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisztert, aki megígérte, hogy arra az időre, amíg a határőrvidéki vasútvonal megépül, autóbuszjáratokat indít. A feladatot a postára bízta. Az autóbuszjáratok céljaira 1910-ben a posta vezetői Csonka János tervei alapján Rock István gépgyárában személy- és postaszállításra alkalmas gépkocsikat rendeltek. Az első autó- buszjáratot 1910. augusztus 1-jén Károlyváros és Plitvicze között indították el. 1914-ben, a világháború kitörésekor a gépkocsiállományba 236 különböző jármű tartozott. A mozgósítás során a posta tábori postai célokra 133 gépkocsit adott át a hadseregnek. A világháborút az őszirózsás forradalom, a kommün, a román és a szerb katonai megszállás, majd a trianoni békekötés zárta le. A Posta Központi Járműtelep vezetői amit csak lehetett elrejtettek. A gépkocsik egy részét magángarázsokban helyezték el, a megszálló csapatok mégis 38 levélgyűjtő gépjárművet, 18 postai gépkocsit, 6 autóbuszt és 4 postai kezelésű állami személygépkocsit vittek magukkal. Az újjáépítés első lépése új kocsik beszerzése volt. A Magyar kir. Posta 1924-ben 6 négyhengeres Benz típusú kocsit rendelt meg, amelyből ötöt különböző minisztériumok kaptak meg. Levélgyűjtési célokra 1927-ben a német D-Rad és a hazai Méray-gyáraktól rendeltek oldalkocsis motorkerékpárokat. 1927-ben és 1928-ban egy-egy Magosix típusú személyszállító autót szereztek be. A posta személyszállító autóbuszai 1926-ban indultak újból. A csonka ország körülményeihez igazodva Keszthely, Putnok, Sopron, Szekszárd és Veszprém környékén rendszeresítettek postai szállítással egybekötött autóbuszjáratokat. A személyszállító-forgalmat 193077
