Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Nikodém Gabriella: Művészet és mesterség
Nikodém Gabriella Művészet és mesterség Vagyóczky Károly bélyeggrafikai kiállítása A „Művészet és mesterség ” Kocsis Imre, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára Vagyóczky Károly kiállítási katalógusában megjelent cikkének címe, melyet a kiállítás címéül is választottunk, találó párosítás. Talán semmi sem fejezi ki jobban Vagyóczky Károly művészetének lényegét. Az egyén, vagyis önnön maga alárendelése a feladatnak, a megbízatásnak, a témának. A témának, ami nem szabadon választott. Játszi kedvvel elpróbálgatja néha, miként lehetne a kihívásnak megfelelni más megközelítésből, más nézőpontból, más szemszögből. De a lényeg mindig adott: a feladat. A művészi alázatnak ez a foka néha már egy az aszkézissel. Adynál senki nem fogalmazott pontosabban, amikor az önkifejezés kényszerét próbálta szavakba önteni: „Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak, hogy látva lássanak! ” Csakhogy ezekben a bélyeg- és bankjegy tervekben, a célra koncentráló alkalmazott grafikában hol lelhetjük fel a művészt, a magát megmutatni kívánó embert? Szabályos, pontos, korrekt, a hagyományokat végsőkig tisztelő grafikai megoldások, az akadémikus rézmetszés szabályait követő vonalak rejtik mélyen az egyénit, a különöst. Vagyóczky Károly munkáit soha nem önmaga felől kell megközelítenünk. A kiindulópont a téma, a téma kifejtésének, megfogalmazásának módja. Mert ebben rejlik az a bizonyos többlet, mely a mestert a művésztől elválasztja. Semmi harsány hatásvadászat, semmi olcsó, öncélú meghökkenteni vágyás, semmi disszonancia. Visszafogott, halk líra, csöndes költészet teljesíti ki a harmóniát, mely minden művének téveszthetetlen sajátja. Pontosan azzal mond többet, hogy nem akar többet mondani. Azzal kelti fel a figyelmet, hogy nem akarja mindenáron felkelteni. Azzal bűvöl el, hogy nem akar látványosan elbűvölni. Nem önmagára szabja az alkotást. Nem is próbál más bőrbe bújni, átlényegülni az alkotási folyamat során. Mintegy kívülről, némi távolságtartással, ám szelíd és gondos szeretettel kezeli a témát, legyen az a bélyeg 150. születésnapjára készült bélyegterv vagy az új magyar bankjegysorozaton megjelenő, országunk gazdasági életét, pénzpolitikáját leginkább befolyásoló történelmi személyiségek portréja. Munkáival háromszor nyerte el a bélyeggyűjtők legmagasabb elismerését, Az év legszebb bélyege díjat. 1982-ben Kodály Zoltán, 1983-ban a régi városházát ábrázoló bélyegnapi, 1991-ben II. János Pál pápa magyarországi látogatásának emlékére kiadott blokkja vitte el a pálmát. Mindhárom díjnyertes bélyeg legkedveltebb technikájával, rézmetszéssel készült. A Pénzjegynyomda művészeti vezetőjeként bizonyos szempontból kényszer is lehetne számára e technika mindennapi alkalmazása. De a külső szemlélő is érzi, tudja, hogy itt nem erről van szó. A fölényes mesterségbeli tudással lemezbe karcolt vonalrendszerből ugyanis nem csupán az ábrázolni kívánt modell materializálódik végül, hanem elősejlik egy önmagára és munkájára végsőkig igényes, az apró és tökéletesen pontos részletekből építkezve nagyot alkotó, tiszta szépségre és átfogó har73
