Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Krizsákné Farkas Piroska: 150 éve születtek
Juhász Gyula: Baross Gábor emlékezete Ma szellemet idézek, és a múltban keresek hőst, aki jövőt jelent, Sivár időnk gyászától elborultan idézem őt, a munkától nemest. A munka hősét fogom énekelni, Ki terveket, célt és reményt adott, Aki tudott akarni, tenni, merni: A dolgozó és alkotó Barosst! Engem nem szédít a kevély magasság, Hová halandót jó szerencse tesz, A vagyon és rang nem érinti lantját A költőnek, ki jobb jövőt keres, de bármi polcon a valódi érdem Méltó dalomra, mely igaz, szabad, Barossban én most a férfit dicsérem, Ki nagyra tört, s mindig jót akart! Baross: a név gránitból és acélból Úgy döbben most elém: élő szobor, Kihez az olcsó jelszóktól áléit kor Mint orvosához, elzarándokol. Baross: e név ma azt jelenti munka, Kitartó, lázas, lelkes és erős, Nézd, magyarom, bár sorsa porba sújtja, Haláláig, hogy dolgozott e hős! A haladás zenéje benne zengett, És kattogott, mint vasúton a sín, Ha a vonat robog és a menetrend: Előre mindig, új kor útjain! Munkás magyar volt, aki telve lázzal, Józan maradt, mert tudta, mit akart, S míg füstbe ment terv lett sokaknak álma, Ő fölszántotta a magyar talajt. Igaz, hogy élte csonka, mint az ország, Mely romjain most kezd új életet, De rajtunk áll, és az nagy, szent adósság, Hogy befejezzük, ami ránk mered! Ó mennyi munka vár még, mennyi rom van, Költő, tudós, kalmár és iparos, Hány kézre, észre van szükség e honban, Hány férfira, ki méltó rád, Baross! Gyökössy Endre: Beszélgetés Baross Gáborral Baross, én már régen ismerlek... Mint iskolába járó gyermek, Míg ábécémmel bíbelődtem, Vasemberként álltái előttem. Mikor még csak Kossuthról tudtam, Hogy képe: szentkép hajlékunkban, Hogy ő az álmodozó fajta Bús magyaroknak édes apja! Apám békéden nyers beszéde A kormány nagyurait tépte, Köztük csak egy nagy embert ismert, A szárnyas lelkű vasminisztert. De gyors paripa az idő... Gyermek a padokból kinő S az Élet bitang útjain tántorog... Hol kis emberek marakodnak Itt hagyott dús palástján a nagyoknak. Ahol sok tülekvő filiszter Téged is tépáz vasminiszter. De nekem az vagy, aki voltál Magasabbra nőttél korodnál!... Teremtő vagy!... A sutba ülő Kuckózó magyarok helyett Teremtettél sínen repülő Ügyeskedő embereket. A nép most már nem andalog, A begubózott magyarok Szárnyas kerekeidre kapnak S a haladó korral haladnak. Nem üldögél annyit a kapuba, Nem, az egész világ faluja. Röpíti őt is olcsó vonatod S így új életre kapatod. Ésszel ad, vesz és többet termel, Jön, megy, lát, hall, beszél, tanul Nagy szomjjal lankadatlanul A vonatozó magyar ember. Baross, ezt te teremtetted egészen!... Nagyságod titkát tovább nem fürkészem, Elég ez haj, hogy meg ne halj soha, Törpe időkben óriás Csoda. 62
