Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése
A hagyaték egyik jeles darabja, Borsos Károly mérnöki oklevele Amikor nem velünk egy súlycsoportba tartozókkal volt ügyünk, tényleg sokszor hibáztunk, vagy egyes lépéseket utólag, néha több száz évet is visszalépve tettünk meg. Az akkori helyzetet nem ismerve hibáztathatjuk magunkat, illetve dehogy magunkat, hanem az akkori vezetőket. Ha helyesen értékeljük a lehetőségeket, ezekben a küzdelmekben az igazi feladat a túlélés volt. Ezt a feladatot teljesítettük, vagyunk. Kérdés lehet azonban, hogy a túlélés valóban nagy teljesítmény-e, hiszen ma ezt minden európai nép elmondhatja magáról. A mi esetünk azonban eltér a többi európai népétől. Mi elég későn egy már kialakuló Európába érkeztünk, így idegenek voltunk. A Hispániába 711-ben érkező arabok a XV. század végén kiszorulnak Európából annak ellenére, hogy magas fokú kultúrát építettek ki. A keletről jövő tatártámadás bizonyos mértékig nálunk megbukva elvesztette erejét, néhány horda még gyötörte Európa keleti széleit a XVI. században is, de ma Tatárország csak földrajzi fogalom. Az újabb idegen hatalmat az Oszmán Birodalom jelentette. Eltérően a tatároktól nem népirtással hódított, hanem igyekezett pacifizálni a meghódított területeket. Ez a módszer a balkáni népekre, fennmaradásukra nézve veszélyes volt, mivel teljes megszállás alá kerültek. Magyarországon a hódítás nem tudott teljes lenni, a három különálló országrész közötti kulturális, igazgatási és kereskedelmi kapcsolatok csaknem folyamatosak voltak és folyamatos volt a harc is, amely néha csak sarcolásból állott, néha meg háborúvá szélesedett. A török hódoltság koráról sok rémes történetet, rengeteg tévedést plántáltak belénk. Középkori műemlékeink elpusztulásának legegyszerűbb, leggyakoribb magyarázata, hogy 134
