Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Egy postai szolgáltatás, a dísztávirat 70. évfordulójára
Kisfaludi Júlia Egy postai szolgáltatás, a dísztávirat 70. évfordulójára Ha tíz embert megkérdezünk, mi jut eszébe a DT betűpárról, kilenc közülük garantáltan azt válaszolja, hogy ez a diplomata autók rendszámának betűjele. Csak ha nem elégszünk meg ezzel a válasszal, s tovább faggatjuk őket, igyekezve a posta felé terelni gondolataikat, csak akkor fog közülük 2-3 a homlokára csapni, na persze, ez a jelzése a dísztávirat- lapoknak. Ilyen félrevezető lenne a megfogalmazott kérdés, vagy valóban ennyire nincs már a köztudatban a dísztávirat? Mint alább látni fogjuk, a jelek szerint az utóbbiról van szó. Pedig gyanítom, a dísztávirat is olyan küldemény fajta, ami szinte minden családba eljutott már ilyen vagy olyan alkalomból. Különlegessége, egyedisége miatt bizonyára sokan nem is válnak meg tőle egykönnyen, bekerülnek az évekig, évtizedekig őrzött családi archívumba és onnan néha a múzeumba. A Postamúzeum dokumentációs gyűjteményében több ilyen együttes is található. Gyakran még albummá is egybeköttették az ugyanarra az alkalomra kapott jókívánságokat. Ez a szolgáltatási ágazat a fiatalabbak közé tartozik. 1998-ban 70. születésnapját ünnepelte - szép csöndben. Ehhez a jubileumhoz szeretnék az alábbi összefoglalóval hozzájárulni. A dísztáviratok történetének megírásához az alapot a Postamúzeum aprónyomtat- ványtárában (D-26.2.14.) és tematikus gyűjteményében (D-29.61.) összegyűjtött dísztáviratlapok szolgáltatták. Feldolgozásukhoz a postai rendeletek nyújtottak segítséget. A tanulmány táblázatba foglalt melléklete a könnyebb áttekinthetőség mellett egyben a gyűjteményi egység katalógusának is tekinthető.1 A csillaggal (*) megjelölt dísztáviratlapokkal a múzeum gyűjteménye nem rendelkezik. Örülnék, ha e tanulmány és a katalógus összeállítása azt is eredményezné, hogy azok, akiknek ilyen a birtokukban van, eljuttatnák hozzánk, teljessé téve egy postai szolgáltatás dokumentumgyűjteményét. Az első dísztáviratűrlapokat 1928. június 1-jén hozta forgalomba a Magyar Királyi Posta.1 2 A belföldi forgalomban a feladó vagy a címzett ettől az időponttól kezdve kérhette, hogy különleges alkalomkor díszes kiállítású távirati űrlapon kézbesítsék üzenetét. A kiadott két űrlap LX 1 és LX 2 különleges jelzést kapott. A lap fejlécét grafika díszíti, amely körbekeretezi a szöveg számára kijelölt területét. A különleges kezelésért 1928- ban a posta a rendes távírási díjon felül 50 fillér pótdíjat számított fel. Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy ez az új szolgáltatás a posta jótékonysági tevékenységével függött össze. Az űrlapokat Fáy András grafikusművész tervezte. Ábrázolásuknál fogva az LX 1 jelűt eljegyzés és házasságkötés alkalmával, az LX 2 jelűt bármely más ünnepi alkalomkor lehetett igénybe venni. A lapokat a tuberkulózis elleni küzdelem országos bizottsága állíttatta elő Kellner Gyula nyomdájában és bocsátotta a posta rendelkezésére. A posta cserébe a különleges kezelésért járó pótdíj jelentős részét jótékonysági céllal a tüdővész elleni küzdelem javára engedte át. 1 Az üresen hagyott rovatok azt jelentik, hogy információ nem áll rendelkezésünkre. 2 Posta és Távírda Rendeletek Tára (PTRT) 1928. 14 468. számú rendelete. 197. p. 102
