Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Kovács Gergelyné: Múzeumi gyűjtemények a változó világban
Kovács Gergelyné Múzeumi gyűjtemények a változó világban1 A magyar televízió 40. születésnapját április 29-én tudományos üléssel köszöntötték a MTV épületében. Ágoston György műszaki igazgató a távolbalátás történetét felidézve Tihanyi Kálmán neve mellé egy ikonoszkópot vetített ki. Mint mondta a képet az Internetről vette le, egy amerikai virtuális múzeumban barangolva talált rá, s jól látható rajta Tihanyi találmánya, a töltéstárolásra szolgáló lemez. Virtuális múzeumok jöttek divatba. Még nem lehet mérni az Internet, a világháló barangoló múzeumlátogatóinak számát, de bizonnyal sokan vannak, és a számuk egyre gyarapodik. A távközlés égi és földi csatornái globális faluvá kívánják zsugorítani a világot. Európa fölé 3000 műholdas csatornát terveznek. Technikai akadálya már most sincs, s még inkább nem lesz annak, hogy az emberiség alig 10%-a a jövő század első negyedében tetszése szerinti információkat szerezzen be, és tetszése szerinti helyeket látogasson meg annál a saját szobájában lévő multimédiás végberendezésnél ülve, mely a számítógépes adatátvitel és a televízió házasságából születik meg. Az utódok nagy sávszélességű videojelek vételére képes, nagy fényerejű és képernyőjű TV-vevők lesznek, lebutított számítógépekkel összekapcsolva. A századforduló embere ennél a varázsdoboznál ülve, feküdve, esetleg mobil változatával járkálva is intézheti levelezését, bankügyleteit, vásárlásait (ahogyan ez utóbbi Amerikában egyre elterjedtebb). Minden emberi kapcsolatot takaréklángra kapcsolhat, hiszen az információkat - azaz a tudósítást, felvilágosítást, tájékoztatást, értesítést, hírt - közvetlen formában megszerezheti egy távközlési berendezés segítségével. Ki fog ebben a „szép új világban ” múzeumba járni? Mit fognak gyűjteni a múzeumok, különösképpen a műszaki múzeumok, amelyek büszkék voltak a nemzeti feltalálókhoz fűződő tárgyaikra (Csonka-féle porlasztóra), a hazai ipar világhírű gyártmányaira (malomipari berendezések: hengerszék, síkszita), azokra a műszaki berendezésekre, melyek használatához, működéséhez történelmi események fűződnek (Länderer nyomdagépe)? Mit fogunk gyűjteni? A Közlekedési Múzeum az Air Bust, amely angol, francia, német és spanyol együttműködés eredménye, és a menetrend szerint multinacionális légitársasági járattal érkezik Ferihegyre és indul onnan? A Postamúzeumba a Siemens-féle központokat fogjuk begyűjteni, mert a multinacionális Matáv Rt. egyik tender-kiírását ez a cég nyerte? A világ számos helyén alkalmazzák, mindenhol megőrizzük? A berendezések jóllehet drágák, megjósolható, hogy a számítógépekhez hasonlóan erkölcsileg gyorsan avulnak. Vajon hogyan „gyűjtifel" Kovács Győző professzor úr a számítógépek múzeumában ezt a gyors változást? Ki mondja meg az új szerkezeti anyagokról, melyeknek múltja nincs, jelene ismert, jövője ismeretlen, hogy meddig és hogyan őrizhetők meg? Gondoljunk a változatos műanyagokra, a hanghordozókra, a filmekre s arra, hogy egy régi magnetofon-felvételt DAT-szalagra, majd arról CD-lemezre kell átját1 Elhangzott 1997. május 5-én a műszaki muzeológusok első országos találkozóján. 74
