Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Dr. Falus László: Az adástechnikai ipar évtizedei
hézséget jelentett ekkor, hogy teljesen megszakadtak a korábban állandó nyugati kapcsolatok. A mérnököknek nemcsak a tervezési feladatokat kellett megoldaniuk a határidők nyomása alatt, hanem az alkatrészeket is idehaza kellett megteremteniük. Az ötvenes évek hazai szállításai mellett jelentős nagy adóexportra került sor. A harmadik nagyadó, a bala- tonszabadi mellett több vidéki állomás épült fel. Az adóberendezések konstrukciójának és gyártásának színvonalát és a szakszerű üzemeltetést jellemzi élettartamuk is. A háború utáni nagyadók, a lakihegyi, a szolnoki és a balatonszabadi 50 éve folyamatosan működnek vagy üzemképesek. A kialakult nemzetközi teljesítménynövelő küzdelem eredményeként szükségessé vált következő nagyadó a lakihegyi 300 kW-os volt, amelyet 1968-ban helyeztek üzembe. Ezt a berendezést rendszerint 2x150 kW-os néven említik, mivel belső aktív tartalékolással rendelkezik. 300 kW-os középhullámú adóberendezés, Lakihegy Ebben az időben számos kis- és középteljesítményű műsorszóró és kommunikációs adó- berendezés készült el hazai és exportcélokra. A 70-es évek első felének nagy feladatát jelentette az új, Jászberényi rövidhullámú adóállomás berendezéseinek és antennáinak fejlesztése és elkészítése. Erre az állomásra két, egyenként 250 kW-os adóberendezés és 16 db antennából álló, távműködtetéssel átkapcsolható antennarendszer készült. Az átadásra 1974-ben került sor. A rádiózás új ága, az ultrarövidhullámú adás hazai kialakulása az ötvenes évek második felében kezdődött és felfutása a hetvenes évekre tehető. Az ipar az átszervezés miatt bekövetkezett második nekifutásra elkészítette a hazai, OIRT sávi, háromműsoros adóhálózat berendezéseit, az adókat, összegezőket és antennarendszereket. Jelentős exportra is sor került. 59
