Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997

Krizsákné Farkas Piroska: Telejubileumok

téri Victoria Egyetem. Az egyetem akkor indított néhány kísérleti fizikakurzust. 1876- ban ösztöndíjat kapott a Trinity Collegeban, Cambridgeben, és élete végéig ottmaradt.

1880-ban matematikából B. A. (baccalaureatusi - legalsó egyetemi fokozat) fokozatot szerzett, ezután kísérleti kutatásokat végzett a Cavendish Laboratóriumban. Itt kezdte el az elektromágnesesség elméletének kidolgozását.

Ahogy azt James Clerk Maxwell kimutatta, az elektromosság és a mágnesesség között összefüggés van. Joseph JohnThomsont tudományos eredményei alapján 1884-ben a londoni Királyi Társaság tagjának választották és kinevezték a Cavendish Laboratory fizika- professzorának.

Thomson legjelentősebb munkája a részecskék vizsgálata volt. 1897-ben jutott arra a következtetésre, hogy minden anyag, származzon is bármilyen forrásból, azonos fajta részecskéket tartalmaz, melyek jóval kisebb tömegűek mint az atomok, melyeknek részét képezik. Ezeket az elektronokat Thomson korpuszkuláknak nevezte.

1906-ban a gázok elektromos vezető- képessége területén folytatott kutatásaiért fizikai Nobel-díjat kapott; 1908-ban lovaggá ütötték; 1909-ben a Brit Társaság aTudomány Fejlődéséért elnöke lett;

1912-ben Érdemrendet kapott.

Thomson nem volt zárkózott szobatudós. Adminisztratív vezetője volt a nagyon sikeres Cavendish Laboratorynak.

(Itt találkozott Rose Elizabeth Pagettel, akit 1890-ben feleségül vett.)

Nem csupán a kutatási projekteket adminisztrálta, hanem finanszírozta a laboratóriumi épületek két bővítését is, elsősorban tandíjakból, mivel az egyetemtől és az egyetemi kollégiumoktól nem sok támogatást kapott.

Thomson ezenfelül kitűnő tanár is volt. Rendszeresen tartott előadásokat délelőtt kezdő évfolyamoknak, délután pedig postgraduális hallgatóknak. Abból a kutatócsoportból, melynek tagjait 1895 és 1914 között maga köré gyűjtött a világ minden tájáról, heten Nobel-díjat kaptak.

A tudományon kívül érdeklődése a politika, modem regényirodalom, dráma, egyetemi sportok és a tudomány nem szakmabeli aspektusai iránt is megmutatkozott. A fizikán kívül leginkább a növények érdekelték.

1918-ban Thomson a Trinity College igazgatója lett. Ez a pozíció, amelyben haláláig megmaradt, lehetőséget adott neki arra, hogy sok olyan fiatallal találkozzon, akiknek az érdeklődési köre a tudomány területén kívül esett. Örömét lelte ezekben a találkozásokban és sok új barátra tett szert.

45