Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997

Kurucz István: Előszó

Kurucz István Előszó Az emberiséget többek között az emeli ki az élővilágból, hogy birtokában van egy tuda­tos, jól megfogalmazott történelemnek. Rendelkezésünkre áll az a tőlünk független múlt, amely lehetővé teszi, hogy tanuljunk elődeink tapasztalataiból. Játszunk csak el a múlt ismeretének fontosságát bizonyító gondolattal. Mi történne az emberiséggel, ha valami világkatasztrófa folytán megsemmisülne az a tudás, tapasztalat, ami eddig felhalmozódott, ha kihalnának a tanárok, ha semmivé válnának a múzeumok, a könyvtárak, az iskolák, az egyetemek? Megszakadna a folytonosság, megszakadna a lánc, mindent újra élőiről kellene kezdeni. Egy-egy esetleg előkerülő, mostani korunkra jel­lemző tárgyra az új nemzedék ugyanúgy rácsodálkozna, mint például mi a maják vagy az egyiptomi építőmesterek számunkra ismeretlen technológiával épült csodálatos építmé­nyeire. Remélhetőleg ilyen katasztrófa soha nem lesz, az élet minden területén az elődök ta­pasztalatára, munkájára, tudására építve lehet tanulni. Mi magyarok is tudjuk, hogy az emberiség jövője nem a mi tevékenységünktől függ, de azt is, hogy sok-sok elődünk munkásságával példamutatóan hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. Ez kell, hogy a múlt tanúságaira ösztönözzön, és elmélyítse Zrínyi Miklós szavait, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” és Helmuth Kari von Moltke igazságát, miszerint „minden nemzet sorsa saját erejében rejlik”. A tanuláshoz, az ismeretek átadásához azonban sok minden szükséges, többek között az is, hogy rendelkezésre álljon egy olyan hely, ahol a múltat megelevenítő tárgyak, do­kumentumok hozzáértők által faggathatok, feldolgozhatok, bemutatásra előkészíthetők legyenek. A jelen kor tevékenységei, felfedezései, történései, eszközei a minket követő generációk múltjává lesznek. A mi kötelességünk tudatos gyűjtéssel megkönnyíteni - egyáltalán lehetővé tenni -, hogy múltjukat jobban megismerjék mint mi vagy elődeink a töredékes, sokszor csak maradványokban fellelhető korokat. Ennek legfontosabb tárgyi létesítménye a múzeumi raktár. A Postamúzeum siralmas raktározási állapotaiban az elmúlt évek jelentős változást hoztak. 1995-ben az Antenna Hungária Rt., majd 1997-ben a MATÁV Rt. gondoskodott megfelelő gyűjteménytárakról. Címlapunk ez utóbbit, a Kert közben elfoglalt múzeumi raktárunkat mutatja be. Bízom benne, hogy a raktárbővítés nemcsak a kiállítóhelyeinken bemutatott tárgyi anyag bővülésében, gyakoribb cseréjében fog megmutatkozni, hanem muzeológusainak tudományos munkásságában és évkönyvünk egyre gazdagabb szellemi termékeiben is. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom