Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Nikodém Gabriella: Nagy Zoltán grafikusművész kiállítása
László voltak a tagjai. E lehető legszerencsésebb konstellációban a művészi kollektivitást kiegészítette az emberi együvétartozás, a barátság tudata, így lehettek képesek kialakítani a magyar bélyeg, bélyeggrafika egységes arculatát, európai színvonalát. Amikor 1954-ben Nagy Zoltánt a Munkácsy-díjjal tüntették ki, így fogalmazta meg törekvését: „... a magyar bélyeg ne csak bérmentesítésre szolgáló értékcikk, hanem nemzetközi viszonylatban is művészi színvonalú alkotás legyen”. E célkitűzését a nyomda tervező osztályának vezetőjeként, majd művészeti igazgatóként nem csupán az általa tervezett 207 bélyeg esetében sikerült megvalósítania, hanem munkájával, művészetével hosszú időre meghatározójává vált a magyar bélyegtervezés egészének is. Stílusa, technikája, alkotásainak művészi színvonala évtizedekre mértékévé lett a tervezőmunkának, a bélyegkiadásnak. Első bélyegét 50 éve, 1947-ben tervezte. Araszteres mélynyomással készült, szokatlan és újszerű grafikai megoldással kísérletező Repülő bélyegsor öt címletének tervezéséért rögtön ezüstérmet kapott. E siker folytatásaként látott napvilágot az 1950-es Repülő sor, mely már teljes egészében az ő munkája volt, így kevéssé meglepő módon réznyomással került kivitelezésre. Mindazok, akik munkáit csak kicsit is ismerik, tudják, hogy a rézmetszés leginkább kedvelt technikája volt. Nem csupán azért, mert a bankjegykészítés fellegvárának számító Pénzjegynyomdában a metszőkés mindennapos munkaeszköz kellett legyen, hanem feltehetően azért is, mert a rézmetszet az egyetlen eljárás, mely képes olyan fokú plaszticitással visszaadni modelljét, ahogy azt a valamikor szobrászattal kacérkodó művész szeme látni, alkotása láttatni kívánja. Ezért is számít művészi és technikai bravúrnak az 1972-ben megjelent Petőfi-sor általa tervezett portréja, amikor is az egyetlen fennmaradt, hitelesnek elismert dagerrotípiáról kellett megformálnia a költő arcképét úgy, hogy a modellül választott sziluett semmiféle térbeli információt nem hordozott számára. Hogy ezzel elnyerte az Év legszebb bélyege díjat, méltó elismerése volt emberpróbáló munkájának. Rézmetszésről beszélve nem hagyhatjuk említés nélkül a lenyűgöző Népviseletek sorokat, melyeknek darabjai a vonalak kifejező gazdagságával, az árnyalatok finomságával olyan szinten képesek bemutatni népművészetünk leglényegét, amely jóval túllépi a korrekt ismeretterjesztés, a pontos valóságábrázolás határait. Bár bélyegei esetében leginkább az akadémikus metszés technikáját alkalmazta, szívesen dolgozott a szabadmetszés eljárásával is könnyedebb, levegősebb, számyalóbb hatást váltva ki. Jó példa erre az 1971-ben kiadott Bartók-bélyeg, melyet ugyan ofszetnyomással bocsátott ki a nyomda, de a művész saját örömére elkészítette rézbe metszett változatát is, amit ő maga is egyik fő művének tartott. A Bartók-portré 26
