Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Dr. Kamody Miklós: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején
Apafi tevékenységét, kapcsolatait a Porta, a magas rangú bírák és adótisztviselők szigorúan figyelték, nehogy tudtuk nélkül valami meggondolatlan lépést tegyen. A török közigazgatási vezetők megkívánták, hogy a fejedelem a szultánhoz vagy a nagyvezirhez küldött leveléről maguk is kapjanak tájékoztatást. Apafi 1671. március 11- én a fővezér kapucsiájának Fogarasról írt levele tartalmát megírja a váradi agának a három erdélyi rend március 9-én tartott gyűlésen hozott határozatát, melyben „sem a hatalmas császárunk, afővezír urunk nem fog csaladkozni”. Levelét azzal zárja: „Kegyelmedet is kérjük barátságosan, mutassa minden jóakaratját, meglátja kegyelmed nem leszünk háládatlan baráti érette. Éltesse Isten kegyelmedet jó egészségben. Költ Fogarasban 11. Mártii 1671. Kegyelmed jóakaratú barátja, Apafi Mihály A levél végén utóiratban kéri fel az agát, hogy a jenei vitézeinek parancsolja meg, ne bolygassák s ne károsítsák a szegény népet, mert azok a jobbágyok is a császár népe. Ugyanazon a napon a temesvári pasát is értesíti a gyűlésről és annak határozatáról.19 Amhett főbég úja 1671. május 14-én Karánsebesről Apafinak: „ Ha Nagyságod ír a portára, nekem is adja értésemre, hogy tudjam, mit iroda, hadd egyezzenek meg a levelek. ” Jellegzetessége a levelezésnek a levél bevezetőjében és a végén olvasható jókívánság. A fenti levélben ez olvasható: ,JEzek után adja Isten, hogy a szomszédságos szeretet közöttünk legyen állandó. Karánsebes 1671. die 16. május. Nagyságod igaz jóakarója, Amhett. ” Apafi eleget tesz Amhett kérésének, a Portára küldött levelének a lényegét megírja Karánsebesre a főbégnek, akitől ezt a választ kapta: „Kegyelmetek levelét megolvastuk, szóval és világosan a dolgot megértettük, újat nem tudunk mondani. Munkálkodjon Isten, hazánk és hazájához való kötelessége szerint. ” A magas szintű levelezés példája a IV. Muhammed szultántól származó kísérő irat (útlevél), amit a hazájába visszatérő magyar követ számára adott ki. „ Ti jeles kádik és hákomok, bányái az erénynek és az ékesszólásnak, kik a császári tábortól a magyar határig vezető út mentén lakoztok: valamint ti is az itt említett kádik- nak alárendelt tisztviselők. Császári fenséges levelemet vévén tudjátok meg, hogy ezt az előmutató magyar követet, ki császári táborunkból hazájába visszautazik; a végre láttam el jelen fényes parancsommal, hogy mindenütt szabadon bocsássátok, magát, vagyonát és jószágát bárminémű méltatlanságtól megkíméljétek s vigyázzatok, hogy míg a hatóságtok alá eső területen utazik, háborgatást ne szenvedjen. Jól megértsétek s fényes névjegyemnek hitelt adjatok. 1082. Rekbyjulevvet 1-10, 1671. július 8-18. Muhammed”.20 A követjárás nem volt mindig veszélytelen, ha nem érte el célját, nem ment vidáman vissza küldőjéhez. Apafi fejedelem 1667-ben Gyulafehérvárról levelet írt Kücsük Mehemet temesvári pasának, közölte, hogy a császárhoz és a nagyvezirhez követül küldi Hidvégi Jánost, Háromszék főkapitányát, a követ útközben Mehemet pasát is felkeresi. A fejedelem kérte a pasát, hallgassa meg a követét, adjon hitelt szavainak, járjon közbe, hogy a nagyvezír fogadja és kérését pártfogolja a szultán előtt, hogy vidáman jöhessen haza. Levelét azzal zárta, hogy „a jóakaró közbenjárását minden alkalmatossággal megszolgálom, Istennek oltalma alá ajánlom. Nagyságodnak jóakarattal szolgálApafi Mihály ”.21 19 Uo. VII. kötet. 12-13 p. 20 Uo. VII. kötet. 21 Uo. VI. kötet. 1667. CXCV. 345-346 p. 128
