Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap
A kialakult helyzetre a többi között, talán az egyik jellemző példa az 1869. október 1-én megjelent első díjjegyes levelezőlap. Ez a magyar posta részére,Levelezési-lap” magyar illetve „ Correspondenz-Karte” német felirattal, de mindkettő barokkos magyar címerrel jelent meg, és volt forgalomban az egész ország területén. Természetesen, hogy ugyanúgy mint az 1867-es kibocsátású bélyegek a monarchia más országaiban és tartományaiban is forgalomba kerültek, német felirattal és az osztrák kétfejű-sasos császári (birodalmi) címerrel. Mindezek után az önállóság igénye a bélyegkibocsátásban, mint törekvés, egyetlen pillanatra sem szűnt meg. Az 1868-ban megjelent hírlapilleték-bélyeg a magyar kis címerrel és „Magyar kir. Hírlapbélyeg" felirattal haladás, bár ezeknek a bélyegeknek a forgalma koránt sem érte el a belföldi, illetve külföldi levélforgalmat, de mégis mérföldkő, mert ebből a bélyegből német feliratú nem jelent meg. A további erőfeszítések sikere vagy inkább csak újabb részeredmény, az 1871-es kiadás. Története, papír és nyomásváltozatai mint jelentős filatéliai kérdések ismertek. Talán mégsem érdektelen egy ide illő idézet: „Gorove István a magyar felelős minisztérium közgazdasági minisztere 1869. december 23-án az 52 822/869. sz. átiratában arra kéri gróf Lányai Menyhért pénzügyminisztert (közös ügyi miniszter, a szerző megj.), hogy a nemzeti önállóságunkat kifejező magyar posta által tervbe vett postabélyegeket készítesse el a budai állami nyomdában. — A képviselőházban felszólalás sürgette a magyar postaügy rendezését, s ezért az általános forgalmú 6 értékből álló bélyegsorozat, az idő rövidsége miatt kisegítésképp, három hónapig kőnyomás utján készült. ” Ennek grafikája az 1867-es bélyegképhez mérten, már változás jelzője. A középcímer valójában birodalmi szimbólum, amely a „Magyar korona országai” fogalom kifejezője. Ebben a címerben részekként szerepel Erdély, Horvátország, Szlavónia, Fiume és más tartományok. Ezek közepén a kis címer. Mindezzel együtt sem volt teljes, mert még hiányzott a magyar nyelvű felirat. Erre még várni kellett. Akiegyezést követően bővültek a postai szolgáltatások. Ennek következményeként sorra bevezetésre kerültek a különböző díjjegyes postai nyomtatványok, ezzel a bélyegképpel. Az 1867-es kiegyezés tartalmában egy hosszabbnak tekinthető, akár átmeneti időszaknak nevezhető korszak elindítója. A kor politikai viszonyaira talán egyik jellemző, hogy a postaszervezet élén álló Gervay Mihály 21 esztendei működése alatt, szakminiszterek sora váltotta egymást Gorove Istvántól Baross Gáborig. Természetesen ez alatt az idő alatt a posta szervezetében is történtek változások. Ennek talán egyik jelentős mozzanata Gervay személyét illetően, hogy az uralkodó 1871. április 16-i keltezéssel országos postafőigazgatónak nevezte ki. A levélbélyeg rajzának és a feliratának önálló és kifejezően magyarrá válása nem volt egyszerű. Ezt a többi között az is bizonyítani látszik, hogy az 1867-ben, amikor úgymond a posta függetlenné vált, a megjelenő Postai Rendelvények (Rendeletek Tára) a hivatalos közlöny, teljes két évtizedig, 1887-ig magyar és német nyelven jelent meg. - Hadd idézzek újból: „Gróf Zichy József (1872-1874-ben földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter) 1873-ban más bélyegek kibocsátását határozta el, mert a fogalomban lévők értékszámait háttérbe szorította a túl tömött bélyegkép. A király 1874. május 12-én (hét évvel a kiegyezést követően, a szerző megj.) engedélyezte a magyar állam önállóságát nyelvében is kifejező általános forgalmú 5 értékből álló bélyegsorozatot." Az 1874. október 1-én megjelent bélyegek levélborítékos-rajzú elnevezéssel kerültek a magyar bélyegtörténetbe. A rajz tökéletes kifejezője az önálló Magyar Királyi Postának, egyértelmű 38
