Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Hajdú József: Adventi Szalon
A tárlat sikerességét bizonyítja, hogy az eladásra szánt alkotások (szobrok, festmények, grafikák, kerámiák, textíliák) közül számos talált vevőre. Az Adventi Szalon résztvevőinek rövid szakmai önéletrajza: Albrecht Júlia keramikus szobrász 1174 Budapest, Zsuzsanna tér 5., Telefon: 258-4335 1948. szeptember 28-án született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban 1967-ben érettségizett és tett kerámia-készítő szakmunkásvizsgát. 1973-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-tanár szakán diplomázott. 1973 és 1976 között festőként dolgozott. 1976 óta kerámiával foglalkozik, 1979-től a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola kerámia-szakának művésztanára. Kisszériás használati és dísztárgyakat készít, a kiállításon kisplasztikákkal szerepel. Szívesen foglalkozik építészeti térhez kapcsolódó feladatokkal. 1983-ban és 1990-ben ösztöndíjasként a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozott. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége - Magyar Keramikusok Társasága (1994), a Művészeti Alap, majd a MAEO (1973), a Művésztanárok Társasága (1994) és a Gyulai Művésztelep (1968) tagja. Benkő T. Sándor képzőművész 1015 Budapest, Ostrom u. 14. II. 1., Telefon: 115-5719 Négy évtizednyi villanás az örökidőkből. Ennyi jutott eddig földi létemre, hogy megvalósíthassam a rám testáltakat. Szavakba önthessem történelmünk hétköznapi pillanatait, lüktető ritmusokba rejtsem érzéseimet, tusvonalak kusza hálójából bontsam ki gondolataimat és színek kavalkádjával próbáljam meg kifejezni azt, amire már nincsen szó, ahol a gondolat is megtorpan és remegő izgalommal issza magába a mindenen túláradó ragyogás, a lét igazságát. Pesten, a VI. kerületben nőttem fel omló vakolatú, sötét lépcsőházak, kongó-kopogó körfolyosók, vörös-, sárga-, zöldtéglás tűzfalak között, eminens tanulók és csibész csúzlihuszárok társaságában. Már gyermekkoromban kiderült, hogy az én markomba is nyomtak egy talentumot, gazdálkodjak vele legjobb tudásom szerint. Lehet, nem mindig sikerült. Volt, hogy a kamatot sem vettem fel és volt, amikor világi hívságokra, talmi ragyogásra fecséreltem az amúgy is változó időt. De a talentum ott lapult markomban, égetve azt, súlya időnként lelkembe szakadt, ellentmondást nem tűrve figyelmeztetett: nem a kupeckedés, de a jó sáfárkodás földi létem dolga. így vezérelt sorsom a holland akadémiára és váltam végérvényesen a művészet szolgájává. Édes-keserű szolgálat ez. Mert évezredek történelmi színpadán mindig változnak a színek, jönnek és mennek a személyek, vannak kik glóriával, vannak kik sötét árnyakkal lépnek át a lét-nemlét(?) határán, de az igaz emberi lélek örök, és a művészet az ember egyetlen lelki tartaléka. A művészetnek köszönhetően maradtak fenn múlt idők díszletei és csak a művészet képes arra, hogy bármilyen testi és lelki nyomorítás ellenére megmaradjon az ember ereje és hite. 93
