Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: Millecentenáriumi kiállításunk Ópusztaszeren
dításáig a delizsánsz - a kettő vagy négy ló vontatta, 8-10 személy befogadására alkalmas kocsi - volt a levélposta és postai személyszállítás eszköze. Az Európa-szerte elterjedt jármű országonként és tájegységenként más-más formát és színt öltött. Az azonban mindenütt jellemző volt, hogy a kocsik oldalára a fenntartó postaintézmény jelvényét feltűnő módon felfestették. A hajtó kocsis és kísérője, a postalegény egyenruhát hordott. A postakürtön fújt dallamokkal különböző információkat közölt az útonjárókkal. Az osztrák-magyar posta kürtjelei - Haydn kompozíciójából születtek -jelezték, hogy milyen szállítmánnyal, hány lóval halad a járat. A delizsánsz ezerar- cúságát a bemutatott képekkel csak sejtetni tudtuk, de a jelenetekből fény derül az utazás viszontagságaira is. A régi postatérképekről megismerheti Európa és benne Magyarország fő közlekedési útvonalait. Leolvasható róluk a postajáratok ekkor használatos mértékegysége a postamérföld, ami körülbelül hét és fél km volt. Utolsó tablónkra azokat az eredeti delizsánszokat, postakocsikat gyűjtöttük össze, melyeket Európa múzeumaiban őriznek. A magyar Postamúzeum delizsánsza rekonstrukció az 1970-es évekből. Magyarországon 1867-ig a személyszállításban az osztrák posta működött, az utakon fekete-sárga színű, a Habsburg címerrel díszített delizsánszok közlekedtek. Akiegyezést követően a belügyeiben önállóvá vált Magyar Királyi Posta első és legfontosabb rendeletéi az új arculat kialakítására vonatkoztak. A hivatalos nyelv mind az ügykezelésben, mind a nyomtatványokon a magyar lett. A postakocsikat és levélgyűjtő-szekrényeket vörös-fehér szegélyzettel acélzöldre kellett átfesteni. Az intézmény jelvénye a koronás postakürt egyaránt megjelent a postakocsikon, a kocsisok karszalagján és egyenruháján. Hogy a rendeleteket minél előbb végre lehessen hajtani, feltételezhető, hogy a delizsánszokon (melyek teljes átfestése óriási időt, energiát és pénzt igényelt volna) csak a Habsburg- címerek eltávolítását és a fekete színnek zöldre való átfestését végezték el. A múlt század közepén rohamos gyorsasággal kiépülő vasúti hálózat először csak a személyszállítást, később a csomagszállítást is elhódította a postakocsiktól. Az 1880-as évekre a delizsánsz eltűnt az utakról. Emlékét versek, irodalmi leírások őrzik. „Édes út, csinálódjál! Én szerelmi posta lennék, Ha lehetne, Győrbe mennék, Érte még ma díjat vennék! Édes út, csinálódjál! ” „ Édes út, csinálódjál! Debrecenben áll a vásár; Hogyha késem, szörnyű a kár, Rám ezer s ezer vevő vár. Édes út, csinálódjál!” „ Édes út, csinálódjál! Olyan átkozott sáros vagy, Hogy türelmem nyomban elhagy, Nem segít rajtad, csak a fagy, Benned fürdik a kerékagy! Édes út, csinálódjál!” „Atkozott út, megcsinállak. ” „O, így szívesen szolgállak" „És keménynek minden áron, Szükség lenned télen-nyáron.' „O, nem énrajtam fog múlni, Rajtam könnyű lesz tanulni. Élő példát állítok fel, Mit tehetni köz-erővel. Költsön rám e kedves ország, És fizessen, aki rám hág ... 64
