Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta
áron jó ételekkel és italokkal szolgáljanak Bécsből az ilyen sebes postakocsi megindul Brünn- be szerdán és szombaton reggel 6 órakor, onnan vissza hétfőn és pénteken. - Prágába kedden és pénteken ugyan 6 órakor, onnan vissza kedden és szombaton. - Pozsonyba naponként reggel 6 ‘A órakor és innen Bécsbe nyári napokban 6 órakor, téli hónapokban 6 'A órakor reggel. - Grazba szerdán 7 órakor estve, és innen Bécsbe hétfőn estve 7 órakor. Budára Bécsből hétfőn délután 2 órakor, és Budáról Bécsbe vasárnap reggel 6 órakor. -A Pesti-vásár ideje alatt még ezenkívül Bécsből Budára csütörtökön délután 2 órakor is megyen, és Budáról Bécsbe szerdán 6 órakor reggel. Triesztbe indul szombaton estve 7 órakor, és Triesztből Bécsbe kedden délután 3 órakor. Ki-ki, ha benn a kocsiban vagy az első ülésben foglalt helyet, vihet magával 20 font butyort, mely mindazáltal csupa ruhákból álljon. Azonkívül ki-ki 30 font terhet feltehet minden fizetés nélkül az úgynevezett branchard kocsira; de a hátulsó ülésen lévők csak 20 font terhet vihetnek és a 30 fontnak utánok küldetésre nincsen jussok. Ezen sebes póstajárás különös négy üléses csézákkal is megeshetik, éspedig minden órában, a konduktornak kísérete nélkül, de minden posta mérföldnyire 20 xral drágábban, és ezen különös csézákban utazók is csak 20fontot vihetnek magokkal, de 30fontot a branchard kocsira tehetnek. ” A népszerű gyorskocsik azonban 1844-ig csak egyetlen járattal bővültek a Budáról Pécsre csütörtökönként és Pécsről Budára szombatonként indulóval. Mire a gyorskocsijáratokat bevezették már magyar szállítóvállalatok uralták a piacot. Biasini Gaetano 1836-ban alapított vállalata Pest-Debrecen-Nagyvárad-Kolozsvár útvonalon, majd egész Erdély területén szállítja bérkocsijaival és gyorsszekereivel az utasokat. Jeles magánszállító volt az eperjesi Matheidesz Károly, aki 1837-től működteti Pest- Epeijes Gyorskocsi Intézetét. A Pesti Divatlap 1847-ben a magyar tengerre szállítókról ír: „Pestről két gyorskocsi jár, az egyik Oberhauser Jánosé a Nagy Pipától indul hetenként háromszor, kedden, csütörtökön s szombaton reggel 5 órakor, s aznap este 7 órakor Füreden a nagyvendéglőben van, honnan másnap útját vissza Pestre veszi. -A másik gyorskocsi Lobmayeré, indul naponként Pestről a Tigris vendégfogadóból 6 órakor, s délutáni 2 órakor már Kenésén van, honnan a 40 ló erejű, igen csinos Kisfaludy gőzös oda érvén egy óra alatt Füredre szállítja.” A magyar magánszállítók 1840-ben már királyi rendelettel megerősítve Ausztria területén is szállíthatták utasaikat, akikben nem volt hiány, hiszen a magánszállítókat magyarnak, a gyorspostakocsit osztráknak és államinak tekintették, s így a társadalmi bojkott kiterjedt rá. Tanúságos azonban Kőváry László (1819-1907) művelődéstörténész egyik útleírása arról, hogy utazott Biasini gyorsszekerén Gyulafehérvár környékén: ,A gyorsszekér Fejérvár piaca kellős közepén megállt, podgyászomat a hóba lehányják, s szárnyomra bocsátottak, a szekér elhajtott... mégis átkozott democrat egy intézmény ez, mely 5 forint 10 krajcár díj mellett a magamszerű élhetetlen embert a piac közepén hányja le, mint egy kerékre rakódott sárdarabot, s azzal tovább vágtat. ” Ebben az úti levélben írja le, hogy továbbutaztában este 7 órára várták a szekeret, amely azonban csak éjjel háromnegyed háromra érkezett a bolt elé, ahol Biasini képviseletét berendezte, amelyet írja Kőváry „...este bezárnak, s az ágens úr másnap csak hírből tudja, hogy az intézet elhaladt. így nem szabad utasok hiányáról panaszkodni, mert nemrég jöttem csak egy olyan császári és királyi gyorsszekéren, melyen hárman 116
