Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta
negyedik héten Buda-Temesvár-Nagyszeben között. A nehéz mozgású társaskocsik, a delizsánszok, postaszekerek, szorgalomkocsik óránként 4 kilométeres sebességgel haladtak terhűktől függően 4 vagy 6 lóval. Az utazás rendjére, az utasok és küldemények védelmére a fegyveres kísérő konduktor vigyázott. Az utasok útlevéllel, összesen 50 font súlyú bagazsiával utazhattak rajta. Csak ajánlott küldeményeket szállított, csomagokat 20 bécsi font súlyig (élő állat, gyúlékony és törékeny anyagok kivételével) és vámengedéllyel. Pénzküldeményeket ha az papírpénz volt korlátlanul, ha ezüst 10 forint, ha arany 100 forint értékig. Azokon a napokon, amikor közlekedett, magával vitte a levélpostát is. A csomagok és pénzeslevelek számára külön kocsiszekrények voltak, az utasok csomagjait a kocsi tetején szállították. Temesvár és Pozsony viaszpecsét-lenyomatai Azt, hogy milyen volt a kocsiposta 1793-ban, gróf Hoffmannsegg drezdai természettudós leveleiből pontosan nyomon követhetjük. Az első levélben, nyugatról érkezve, kitűnőnek minősíti, fél év múltán azonban már más szállítót vesz igénybe, fuvarozó parasztokkal ún. gyorsparaszttal utazik. „Buda, 1793. július 3. Múlt hó 23-án utaztam el Bécsből. Lehetetlen jobb postai szolgálatot kívánni is, mint ebben az országban van. Többször megtörtént, hogy a lovakat hamarább felváltották, mint a mennyi idő alatt a kerekeket megkenhették és sohasem történnek, mint nálunk, késedelmezések s aztán bocsánatkérések, hogy a lovak nem voltak idehaza s több efféle. Csak ilyen intézmény mellett lehetséges két nap alatt, és pedig reggeli 5 órától esti 9-ig tartó utazás után 36 mérföldnyi utat megtenni, mert ily messze van Buda Bécstől, mégis a második nap este már ott voltam. Egy éjét Győrben töltöttem. ” „Buda, 1793. november 17. A posta minden utazási alkalmatosság között a legdrágább és alig valamivel gyorsabb, mint másféle járművek. Mi épen egy negyedért utaztuk annak, a mit a posta kívánt volna. Ez két lóért, a mi mostani időkörülmények között alig lett volna elég, legalább is 50 fontot kívánt volna, három-négy lóért pedig aránylagosan többet. - Egy pécsi szekeres 30 forintot kért, s ha magam lettem volna, valószínű, hogy 112
