Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta
zsef lettek. Ők természetesen nem végeztek gyakorlati munkát, az alkalmazottjaikra - az adminisztrátorokra (postai kezelőkre) és az expeditorokra (kiadókra) - bízták, bár a postaállomások előírás szerinti működéséért személyükben voltak felelősek. Mind ők, mind a helyettesükként dolgozó adminisztrátorok esküt tettek kinevezésükkor. A tokaji postamester, Szerviczky György postakezelőjének, Zákó Jánosnak tanuk előtt letett következő esküje 1840-ből származik: „Én, Zákó János ezennel esküszöm a mindenható Istenre, s hűségemre és hitemre fogadom, hogy dicsőségesen uralkodó felséges I. Ferdinánd ausztriai császárnak Magyar- és Csehország e néven 5. királyának valamint... legkegyelmesebb urunknak, fejedelmünknek örökön híve maradok, a reám bízott tokaji posta kezelést, tisztséget, a legfelsőbb közhivatal szolgálatát szabályszerűleg s az utasítások értelmében híven és szorgalmasan viszem, a postahivatalra bízott e legfelsőbb szolgálatot illető szerekre, nyalábokra és bármivel terhelt levelekre az e részbeni rendelvények szerint a leggondosabban fogok felügyelni, a közönség iránt mindenkor teljes Hiedelemmel viseltetni, a hivatal ügyeibeni titkokat szükséges hallgatagsággal meg fogom tartani, a leveleket illető feleknek feltartóztatás nékül kezökhöz juttatom, a leveikért nagyobb váltsá- got, mint amennyi a vitelbér lajstromba meg van szabva, nem követelendek, sem valami szín alatt nem zsarolok ki, az átadandó leveleket avatatlan személyeknek elő nem mutatom, azokat bemutatni nem engedem sem alkalmat nem nyújtandók arra, hogy egyik a másikának a levelezését kitudhassa. A posta menetét teljes szorgalommal előmozdítom, az ezen postahivatalnak bevett jövedelmeiről lelkiismeretesen adok számot s a pénzt a főpénztárba beküldendem. A legfelsőbb határozat nélkül szabad levelezést nem engedek, ily szabadságot önügyemben sem fogok bitorolni. A nagyméltó- ságú Magyar Királyi Helytartótanács, mint az ország postaintézete kormányszéke s a kerületi posta főtisztség, mint elöljáróságom iránt úgyszintén az illető postamester, mint közvetlen uram iránt mindenkor tartozó tisztelettel és engedelmességgel fogok viseltetni, a hozzám intézendő felsőbb rendeleteket, utasításokat a posta főtisztségi intézkedéseket híven hajtandóm végre, minden veszélyes törekvéseket, s mind azt ami a posta intézet ügyének ártalmára lehetne kellőképpen kikerülendem és feljelentendem és tisztségem e kötelességének teljesítésében semmi módon nem engedem magam gá- toltatni. Végtére esküszöm, hogy semmi bármilyen néven nevezendő titkos társulatnak sem a hazában sem külföldön tagja nem vagyok s magamat ily szövetségbe bevonatni nem engedem, Isten engem úgy segítsen. ” Az esküszövegből jól nyomon követhetők a postakezelő kötelességei és feladatai. Egyrészt a helytartótanácstól, kamarától, a kerületi postaprefektúrától érkezett rendeletek ismerete és azok gondos őrzése. Ezek körébe tartozott a reformkor idején a közönség tájékoztatására készült körözvények (currens) sora, amelyek a központi rendeletek kihirdetésére (kidoboltatás és kifüggesztés által) voltak hivatottak. A gondos vigyázás a szolgálatot illető szerekre és nyalábokra, a hivatali berendezésekre, ügyviteli naplókra, jegyzékekre, valamint az indított és érkezett küldeményekre vonatkozott. A postaállomások, amelyekben a hivatali helyiség, a postamester vagy helyettese, a kiadó tiszt, az expeditor lakása, esetleg a postalegények pihenőszobája volt, az istálló és a kocsiszín mellett, elsősorban abban különbözött környezetétől, hogy homlokzatát 102
