Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története

nyos Akadémia által képviselt tudományos célok megvalósításához szorgos munkámmal némileg hozzájáruljak és kérem fogadja hálám kifejezése mellett, őszinte és igaz nagyra­becsülésem nyilvánítását is. Köszönetem újólagos kifejezésével együtt kívánságainak megfelelően bátor vagyok Méltóságoddal alábbi lakcímemet tudatni. Hazafias üdvözlettel Dr. Békésy György Budapest, II. Fő-utca 19. 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyakorlati Fizika Tanszékének vezetésé­vel bízzák meg (1947-ig). „ Tangl professzor halála után a kísérleti fizika tanára lettem a budapesti egyetemen. Nem nagyon akartam elfogadni a kinevezést, mert féltem, hogy nem tudom folytatni kuta­tásaimat, és jól ment a munka a Posta Kísérleti Állomáson. így azután egyszerre két labo­ratóriumom is lett. A laboratóriumot az egyetemen úgy szerveztem meg, hogy állandó beavatkozás nélkül működött. Reggelenként megbeszélést tartottam a tanársegédekkel. Itt megvitattuk az előző napon történteket. Mindenkinek megvolt a saját munkaterülete, és önállóan kellet megoldaniuk a felmerült problémákat. Másnap azután beszámoltak a tör­téntekről, az általuk hozott döntésekről. Hasonló módszert követtem a tanulólaboratórium megszervezésénél, ahol kb. 70 hall­gató dolgozott. Megmagyaráztam nekik, hogy mindenki elvégezhet tetszése szerint min­den kísérletet. Rendelkezésre áll a műhely, de neki magának kell öszzeállítania a berende­zést, esetleg elkészítenie az alkatrészeket. Egyedül a témát kellett velem megbeszélniük, nehogy túlságosan nehéz legyen, vagy olyan új eszközöket igényeljen, aminek beszerzésé­re nem volt lehetőségünk. Az elvégezhető kísérleteket a hirdetőtáblán tettük közzé. A hallgatók választhattak kö­zülük. Több kísérlet állt rendelkezésre, mint amennyi hallgató volt. Nagy problémát jelen­tettek a könyvek és a könyvtár. Megmondtam a hallgatóknak, hogy a könyvtár az övék. Válasszanak maguk közül egy könyvtárost, vigyázzanak arra, hogy könyvek ne vesszenek el. Ereztem, hogy az egyetemi oktatás egész rendszerét nagyobb költség nélkül meg lehet javítani. A hallgatók hozzáállása is előnyösen változott. Nagyon szerettem hallgatóimat, szerettem bizonyos mértékig az oktatási munkát, sze­rettem a műhelyt, és szerettem látni a tanulók fejlődését. Én sokat tanultam a műhelymun­kából, és a hallgatók számára is biztosítani akartam ugyanezt a lehetőséget. Kitűnő ta­nársegédeim voltak, és nagy örömömre szolgált, hogy két év után a laboratóriumom az egyetemen simán működött. ” 1930-ban a Széchenyi Tudományos Társaság jelentős összeggel támogatta kutatásait. „Nagyon hálás vagyok továbbá a különböző alapítványoknak anyagi támogatásukért. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom