Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története

mindhármat a magyarral kevertem, így nem csoda, ha egyetlen nyelvet sem tudok tökélete­sen. Svájcban le kellett tenni az érettségi vizsgát. A vizsga államilag ellenőrzött és nehéz. Miután sikerrel letettem, egy szabad fél év következett, mert felsőfokú tanulmányokat 18 éves kor előtt nem lehet végezni. ” 1917-ben műszerész-tanonc Zürichben. „Ma az az érzésem, hogy ez a fél év, mely alatt nem kellett iskolába járnom, talán a legfontosabb volt életemben. Az volt a szándékom, hogy megtanulom a műhelymunkát. A műhelyben megtanítottak reszelni, fémfűrészt kezelni és esztergályozni. A műszerészek Svájcban öreg és precíz emberek. Nem szerettek engem túlságosan, de idővel kialakult valamiféle barátság köztünk, ugyanis én több matematikát tudtam, mint ők, és így egy­másra voltunk utalva. Nem szívesen hagytam abba ezt a foglalkozást. A fél év alatt, amit munkával töltöttem, rájöttem arra, hogy meg lehet élni úgy is, hogy az ember nem hallgat túl sok előadást. ” 1918 és 1921 között a Berni Egyetemen kémikus oklevelet szerzett. „A Berni Egyetemnek abban az időben nem volt dékáni hivatala. Ez gyakorlatilag mindössze egy szekrényből állt valamennyi dékáni nyomtatvánnyal, pecséttel stb. felsze­relve, ezt begördítették annak a professzornak a szobájába, aki abban az évben éppen a dékán volt. Ez az egyszerűség volt az, mely kizárta a tisztességtelenség és a politikai mozgalmak nagy lehetőségét. Minden teljesen nyílt volt, de ugyanakkor ez az egyszerűség korlátlan időt adott a valódi kutatáshoz és gondolkodáshoz. ” Postamérnök, egyetemi tanár, akadémikus „Abban az időben az volt az érzésem, hogy mindenkinek vissza kell mennie abba az or­szágba, ahol született és vállalnia kell a tragédiát, ha már olyan hazába született, amely sok háborút elveszített. Ha egy ország sok háborút el is veszített, mindig megvan a lehető­sége az újjáépítésnek; és ez volt az, amiben én is részt kívántam venni, ez lehetett a fő oka, hogy visszatértem Magyarországra, holott akkor alig tudtam jó magyarsággal beszélni és nem is voltam képes soha sem helyesen betűzni. A budapesti egyetem igen különbözött a bernitől. Ez igen ismert múltú régi egyetem volt, de valóságban nem rendelkezett programmal. A budapesti egyetemen rengeteg hibát követtem el. A laboratórium igazgatója - Tangl professzor előtt - Eötvös volt. Sohasem találkoztam vele, a technikusával azonban többször is. Valahányszor elvégeztem vagy hozzákezdtem egy kísérlethez, azt mondta, hogy a kegyelmes úr nem így csinálná. Néha igaza is volt. Ily módon tudtam meg, hogy hogyan gondolkozik és hogyan dolgozik Eöt­vös, és ismét csak azt mondhatom, hogy egy probléma több, különböző oldalról való ma­kacs megközelítésének egyszerűsége volt az, mely Eötvöst a világ kimagasló tudósainak egyikévé tette, függetlenül attól a ténytől, hogy Európa valóban nem kíván befogadni magyarországi tudósokat. Doktori disszertációmat kísérleti optikából írtam Magyarországon. Olyasmit csinál­tam, amit ma interferencia-mikroszkópiának neveznek, de sajnos nem publikáltam. ” 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom