Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Krizsákné Farkas Piroska: Térképes tárlatvezetés a Rádió- és Televíziómúzeumban

tartásának iránya, testének és karjainak vonalvezetése összefogja a teljes képet. Ő akár az alkotása előtt álló művész is lehet, de felfogható a világmindenséget megérteni és törvényeit alkalmazni akaró ember szimbolikus alakjának is. A háttérben lévő tűzfal tetején, a kémény fölött lévő parabolaantenna kettős jelentést sugároz. Jelképezi a Napot, mint a földi lét energiaforrását és jelenti önmagát, mint a távközlés legmodernebb vívmányát.

A felhőkép jobb oldali harmadát egy televízió-képernyő uralja, amelyből allegorikus női alak „száll ki”, a kép közepe és a parabolaantenna - úgy is mint Nap - felé nyújtva kezeit. Ő a racionális tudás ellentéte, de inkább kiegészítőjeként, az örök érzelmet, romantikát, a szeretetet és önmagát az örök nőt, mint az emberi lét folytonosságának hordozóját szimbolizálja. A valóságot köti össze az álommal, az anyag törvényeit a lélek igazságával. A televíziókészülék fölött égbe nyúló vevő- és átjátszó-torony a múzeumot is jelképezi. A kébor jobb alsó részén elhelyezkedő tanya arról beszél, hogy ma már nem lehet „fehér folt” az információáramlás világában. Mellette a felhők közül előbukkanó kockakövek talán azt is elmesélik, hogy az emberi létnek és tudásnak útja végtelen, múltja és jelene jövőt is sejtet.

F O L Y O S Ó

[a] Dómján Barnabás: SOS üvegkép, [b] Majsai Mária: Földabrosz

A tárlatvezetést az alaprajz segítségével folytassuk. A televíziót (*11) bekapcsolva nézzük meg a rádióadás és rádióvétel elvét bemutató rövid filmet, majd a tárlóban aTelefunken gyártmányú hosszúhullámú rádióvevőt (*12).

A Telefonhírmondó (*13) a világ első hírközlő stúdiója és adója, Puskás Tivadar találmánya, 1893. február 15-én kezdte meg működését Budapesten a Magyar utca 6. szám alatti házban. A távbeszélő-hálózathoz hasonló vezetékes rendszeren jutott el a stúdió műsora az előfizetőkhöz. Működését makett szemlélteti. A kiállított egylámpás erősítő,

51