Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Krizsákné Farkas Piroska: Térképes tárlatvezetés a Rádió- és Televíziómúzeumban
Megterveztem egy központi táblát, amelynek tetejét a lakihegyi antennatorony mása díszíti, két oldalát egy-egy kopjafa és a tisztelet jeléül fejet hajtó, erősen stilizált két emberi alak fogja közre. Ez a tábla örökíti meg - alábbi szövegével - az emlékpark létrehozásának célját és idejét: Tisztelet adassák azoknak a magyar tudósoknak, konstruktőröknek, postamérnököknek, akik az emberiség e századi nagy találmányai a rádió és televízió feltalálásához, meghonosításához, közkinccsé tételéhez, fejlesztéséhez, működtetéséhez tevékenységükkel hozzájárultak. Nevüket alig tartja számon a nemzeti emlékezet, munkásságuk még most, a technika századában sem vált közműveltségünk részévé. Az utókor tiszteletének szerény jeleként az első emlékoszlopok felállításával hozta létre ezt az emlékhelyet 1995- ben, a magyar rádiózás megindulásának 70. évfordulóján, az Antenna Hungária Részvénytársaság és a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány. A tervek elfogadása után a szárligeti fűrészüzemnél találtam kivitelezésre alkalmas tölgyfarönköket, amelyekre megélesített vésők vártak, hogy elkezdődjön a munka. Ekkor már az én telkembe is kezdtek „beköltözni” a megörökítendő férfiak alakjai, jellemüket tükröző arcvonásai. Említettem, hogy a megbízásomig közülük csak háromról hallottam. Az első, akivel már ifjúkoromban „találkoztam”, Puskás Tivadar volt. Gyergyóditróban jártam valamilyen ügyben, s a csodálatos két tomyú nagytemplom melletti kis utca kezdetén egy táblát pillantottam meg, ez volt a Puskás Tivadar utca. Kérésemre az idősödő iskolaigazgató úr büszkén mesélte el, hogy „ez a mi Puskásunk, itt született 1844-ben, és még a híres amerikai feltaláló, Edison munkatársa is volt, Párizs telefonjait ő rendezte be, majd világhírűvé az általa feltalált telefonhírmondó tette”. Megköszönve az igazgató úr rendhagyó történelem óráját, hazafelé - Csíkszeredába menve - azon gondolkoztam, vajon miért nem Ditró főutcája viseli Puskás Tivadar nevét. A másik nagy magyar tudósunkról, Bay Zoltánról 1992-ben halálakor szereztem tudomást. Akkor tudtam meg, hogy ő és közvetlen munkatársai, az általa kikísérletezett holdradarral 1946. február 6-án „megmérték a Holdat”. Lassan ennek is 50 esztendeje. Örömmel töltött el, hogy Puskás Tivadar mellett szülőföldem, a csodálatos Erdélyor- szág még egy mérnököt adott a műsorszórás világának az 1895-ben Brassóban született Zakariás János személyében. A kivitelezés, amelyben két fiam is derekasan kivette részét, kínosan gyönyörű munka volt. A faszobrászat művelésénél ugyanis kínosan kell ügyelni arra, hogy honnan és mennyit vág le a véső, mert ha a forgács lehull, már nincs lehetőség javításra. Ugyanakkor gyönyörű is, mert az egyik legtermészetesebb anyaggal, a fával dolgozhatunk, amely segít és parancsol a szobrásznak. Az oszlopok és a központi tábla októberre készült el. December elsején, a rádiózás feltalálásának centenáriumi, a magyar rádió-műsorsugárzás megindulásának 70. évében népes közönség jelenlétében, meghitt ünnepi hangulatban avatták fel a diósdi múzeumot, kertjében az én szerény alkotásaimmal, hogy sokáig emlékeztessék a nemzetet azokra a kiváló tudósokra, mérnökökre, akik szerény lehetőségekkel, sokszor mostoha körülmények között egy megtépázott, összezsugorított országban kiemelkedő eredményeket értek el a rádiózás és televíziózás műszaki fejlesztése terén. Tisztelet adassák nekik! 44
