Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Dr. Sebestyén Kálmán: Kuruc korabeli posták Erdélyben

Postautak Erdélyben a XVIII. század elején

egyik utcasorról az másik sorra lövöldözvén, kevésbé múlt, hogy egy Asszonyembert ölében lévő gyermekével meg nem lőtt”. A főispán a panaszkodó várost a főpostamesterhez utasította: „Imi kell Posta Mester Balási Uramnak az ilyen excessivus posták dolga iránt, sőt satisfactiót (elégtételt) kell kérni a megbántódott félnek”.37

Az önálló Erdélyi Fejedelemség korszakát lezáró 1690-es Lipót-féle diploma Erdélyben felszámolta a közterhen alapuló postaszolgálatot és - amint azt a Tordára vonatkozó forrásaink is bizonyítják - helyette az osztrák örökös tartományok mintájára a postamesterekre bízta a posták működtetését.

A postamesterek biztosították a posták és utasaik számára a váltólovakat, az étellel- itallal való ellátást, a postaházak, istállók hálózatának kiépítése, a postalegelők átengedése a vármegyék, székek illetve a városok kötelessége lett.

A főpostamester, a postamesterek mellett azonban a posták működésének biztosításában továbbra is kulcsszerepet töltöttek be a városi tanácsok, bírák. Feltehetően ez a magyarázata annak a ténynek, hogy Erdélyben a háborús évek alatt - a főhatalom gyakori változása közepette - a posták viszonylag zökkenőmentesen működtek.

37 Szk. 1735 nr. 5. TvLvt.

169