Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Beszédes Ernő–Kisfaludi Júlia–Kovács Gergelyné–Solymosi Jánosné–dr. Tóthné Farkas Anna: Az újjászületett Delizsánsz Kiálllítóterem
A levélposta-járatok leveleket, nyomtatványokat (könyv, folyóirat, hírlap, kotta, réz- és kőnyomat stb.), árumintákat szállítottak, de ahol kocsiposta nem működött ott pénz- és csomagküldeményeket is. 1786-ban megtiltották, hogy a levelekbe - az olcsóbb levélpostai szállítási díj miatt - pénzt helyezzenek el, s beszüntették a kártérítés fizetését tértivényes (Récépissé) és ajánlott (Recomandiert) levelek elvesztése után. A levélszállításban gyakran változtak a tarifák (viteldíjak) és a fizetés módja. 1751 és 1817 között a félportós fizetés volt érvényben. A portó felét a feladó, másik felét a címzett fizette. 1817- től a vagylagos portózást vezették be, de mindenképpen a feladó fizette a külföldre szóló vagy a belföldi, de tértivényes vagy ajánlott levelek díját. Ekkor jelennek meg az első levélszekrények „azon levelek számára, melyektűl a taxa csak kézhez adáskor fog fizettetni, bizonyos ládák lesznek a postahivataloknál, hogy azokban minden időben be lehessen őket dobni, ameddig a postahivatal nyitva áll”. Használatukat 1830-ban tették kötelezővé, egyidőben a levelek házhoz kézbesítésével a postahivatalok székhelyén. A feladó rendelkezhetett úgyis, hogy levelét postán maradó (post restante) küldeményként kezeljék. A kézbesíthetelen vagy az át nem vett leveleket három hónapig őrizték, azután visszaküldték az indító állomásra, ahol arról kifüggesztett hirdetményben tudósították a közönséget. Egy hónap múltán azonban a posta-prefektúrákon keresztül Bécsbe küldték megsemmisítésre. Levélpostával szállították a hírlapot is, amely mint nyomtatvány küldeményfajta 1819-től külön díjszabást kapott, a levélportó egyhar- madáért szállították. A függetlenségi törekvések eredményeként 1840-ben a törvényhatósági ügyek hivatalos nyelve magyarrá vált, a belföldi postaforgalomba bevezették a magyar nyelvű vények használatát. Diószegi Sámuel főbíró háza, ahol a 18. század végétől Debrecen postaállomása működött. A dioráma 1849. évi jelenetet mutat be a postaállomás életéből. Készítették 1954-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnázium diákjai. 140
