Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
A termőföldet úgy vittük az állomás területére, hogy a Központi Járműtelepről kértünk egy öreg háromtonnás teherautót. Ezt a rádióállomás helyben lakó gépkocsivezetője vezette a földlencsékhez, melyek 100-200 méterre voltak az állomásépülettől. A felrakodást és a leszórást az állomás munkásai végezték akkor, amikor más halaszthatatlan dolguk nem akadt. Ma ezt társadalmi munkának nevezik és elismerésben részesítik. Akkor ez a fogalom még ismeretlen volt, az egész ország úgyszólván ingyen dolgozott, hogy visszaállítsa az élet alapjait. A földhordás során egyszer a rádióműszaki vezetés akkori főnöke, a Budapesti Posta- igazgatóság vezetője meglátogatta a rádióállomást és rendkívül ingerült hangon kifogásolta, hogy földet szállítunk teherautóval. Mindannyian értetlenül és döbbenten vettük tudomásul fegyelmi eljárással való fenyegetéseit. Ebbe az időben már hozzászokhattunk fejtetőre állított ügyekhez, de ez, bár kis részlet volt, mégis égbe kiáltott. Még 1945-ben a Központi Rádiófelügyelőségből Rádió Műszaki Igazgatóság lett. Ez az intézkedés megfelelt az egész országra kiterjedő feladatnak, mely gazdaságilag és műszakilag, továbbá a tömegtájékoztatás nagy jelentősége miatt is indokolt volt. Pár évvel később, amikor a középhullámon már visszaállt az 1938-as állapot, a vezérigazgatóság elrendelte, hogy a Rádió Műszaki Igazgatóságot meg kell szüntetni. Az egész országos szervezetet a Budapesti Postaigazgatóság műszaki osztályának egy csoportjává léptették vissza. így az ország rádióhíradásának az az ember lett a főnöke, aki elsősorban a budapesti levél- és csomagforgalom irányítására volt hivatott. Ki volt ez az ember? Egy nagyon derék fiatal kommunista volt, aki 1919-ben szerepet vállalt a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásával kapcsolatos politikai feladatokban. Húsz egynéhány éves korában sok más áldozatkész kommunistával együtt emigrációba kényszerült. Harminc évig Franciaországban élt és jóravaló szűcsmesterként működve támogatta az ottani baloldali irányzatokat és az ellenállási mozgalmat. Amikor 1949-ben a külföldön élő kommunistákat visszahívták, ő is hazajött. Elvhűségével, magyar és francia nyelvtudásával számolva nevezték ki a Budapesti Postaigazgatóság élére. Nem ő volt felelős a Rádió Műszaki Igazgatóság akkori megszüntetéséért és azért sem, mert a rádióállomáson a teherautós földszállítást kifogásolta. Valószínűleg hasonló helyzetben a legtöbb Magyarországon élő szűcs kisiparos is ugyanígy járt volna el. Az elvhűségen és az általános jó emberi tulajdonságokon kívül - ma már tudjuk - bizonyos mértékű szakmai tudásra és gyakorlatra, szélesebb látókörre is szükség lett volna. Még azokat sem lehet igazán elítélni, akik a kinevezését elhatározták, mert a fejlődés rohamos volt, és minden tekintetben megfelelő emberek nem álltak rendelkezésre. A végeredmény nem volt rossz, mert csak meg kell nézni a Diósdi Rádióállomás szép kertjét. Ez megért néhány letolást. Diósd a hazai adócsőgyártásért A Diósdi Rádióállomás mindig készségesen rendelkezésre állt, amikor országos érdekű kísérleteket kellett a nagyadókon végrehajtani. Az adások eredeti angol Standard (ma English Electric) adócsövekkel indultak meg. Az ötvenes évek első felében az akkori hidegháború lehetetlenné tette az angol adócső-importot. Másfél év alatt meg kellett teremteni a hazai gyártást. Az adóállomások féltek a hazai gyártású csövektől, mert az eset133
