Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Somoskéry Ákos: A Rádió- és Televíziómúzeum információs rendszere
lyekről csak képek vannak, de a történeti kronológia, vagy az alapismeretek szempontjából fontosak, célszerű tárolni a számítógépben. Mivel a magyar emberek igen nagy hányada, a rossz oktatási rendszer következményeképpen, nem szeret olvasni, s mert a múzeum anyaga rádió- és televíziótörténetről szól, stílszerűen hang és kép segítségével tűnt célszerűnek a látogatók tájékoztatása olyan formán, mint ahogyan az első rádiók működtek, fejhallgatóval. Elképzelésemet november 2-án közöltem Krizsákné Farkas Piroskával, ő elfogadta javaslatomat és megbízott a rendszer megtervezésével és kivitelezésével. Megbeszéltük a helyszínen az információs helyek számát és típusát (kép és hang együtt, csak beszélőgép). November 23-án Diósdon a Múzeumi Bizottság, az Antenna Hungária információs osztályának multimédia rendszeréhez kapcsolódó múzeumi rendszer kiépítése ellenében, az én megoldásomat fogadta el. E naptól kezdve szabad utat kaptam a megvalósítás felé. November 29-én lettem kész az ütemtervvel és az anyagszükséglet listájával. Kilenc különböző, számítógépek forgalmazásával foglalkozó cégtől kértem árajánlatot, ebből hat válaszolt és adott árajánlatot. A cég kiválasztásánál nem csak az árakat, minőséget, megbízhatóságot kellett figyelembe vennem, hanem azt is, hogy a most (1994. decemberében) megvásárolt anyagot csak közel egy év múlva fogom üzembe helyezni, éppen akkor amikor lejár a garanciája. Tehát egy olyan céget kellett választanom, mely hajlandó az összerakott, általam kiválasztott konfigurációjú gépeket tartós égetésnek kitenni, nehogy azok Murphy törvénye értelmében éppen a megnyitón mondják fel a szolgálatot. A gépek konfigurációjának összeállításánál első sorban az ár volt a döntő, így nem vehettem a legkorszerűbb (1994-et írunk) 486-os alaplapokat, mert még viszonylag drágák erre a célra, csak egy előző generációs processzorú 386-os gépet. 286-os processzorral működő alaplapot sem akartam venni, habár az olcsóbb volt, de nem akartam úgy járni, mint a Telefónia Múzeum beszélőgépeivel, hogy az 1991-ben még forgalmazott XT gépekhez ma már nem lehet alkatrészt kapni, így egy meghibásodás szinte katasztrófaként hat. Ámbár a számítógép-technika olyan rohamosan fejlődik, hogy nincs kizárva a hasonlóan gyorsmértékű avulás, a most felépítésre került gépeknél sem. Az első elképzelés szerint kétféle konfigurációjú gépet állítottam össze. Az egyikről az információt csak hang formájában lehetett lekérni, ezeken a gépeken a különböző országok szünetjeleit, valamint a rádió- és a televízió-vevőkészülékek adatait tároltam volna, melyek a podeszt emeletén a jelenlegi lapozó album alatt kaptak volna helyet. Ez az elképzelés nem valósult meg. A másik konfigurációnál, melyet végül is megvalósítottam, a kép- és a hanginformációt együtt adja a gép. Az információs helyek számát - hat (csak hang), illetve négy (kép és hang) - összesen tíz darabban állapítottuk meg. A gépekbe betöltendő adathalmazt hat különböző nyelven lehetett volna lekérni, ami sajnos anyagi okok miatt nem valósult meg, bár a menürendszer így is íródott, sőt a mai napig is alkalmas az egész rendszer a még hiányzó nyelvek befogadására. A menürendszernek ez a tulajdonsága most is látszik az információs monitorok használatnál, mert amikor az első kép, a használati utasítás feljön, akkor a látogatót kérjük, hogy nyomja meg az „1”- es billentyűt az indításhoz, ahol az egyes a magyar nyelv kódja. ,Az információs monitor használatához vegye fel a fejhallgatót és nyomja meg az egyes (1) billentyűt! Az előtűnő kínálatból lehet választani. A választék több lapból áll, a lapok közötti mozgás a szürke plusz (+) és a szürke mínusz (-) gombokkal lehetséges. A választott információ előtt álló 108
