Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994

Kovács Gergelyné: Feljegyzések egy kiállítás margójára

Az első festmény Gervay Mihályról készült, melynek keletkezéséről Gervay Károly is említést tesz alábbi - menyéhez, Gervay Ödönnéhez 1878. június 1-én keltezett levelében: „Kedves Lányom Janka! Ödön mai táviratából örömmel azon tudósítást vettem, hogy reggel 7 órakor szerentsésen szültél egy friss, egészséges fiút, miáltal te anyává, Ödön apává, én meg első ízben nagyapává lettem. Adja Isten, hogy szülői örömötök életetek folytáig tartson, ami csak úgy lehetséges, ha testi lelki erei egyaránt fejlődnek és ápoltatnak. Miska öcsémtől (Gervay Mihály) Párisban, május 28-án kelt levelet kaptam, e szerint holnapután elutazik onnan és Brüssel, a Rajna vidéken, Nirsbergen keresztül Bécsben, Posonyban pihenve Pünkösdi ünnepekre alkalmasint hazatér. A jövő Posta Congressus Lissabonban, Portugál Ország fővárosában lészen, melyen alkalmasint megint részt fog venni. Miután május 23-án 40-ik szolgálati évét elérte, a Posta hivatali tisztikar már is ünnepelte ezen napot, de szándékuk hazajöttekor életnagyságú képét elkészítetni, hogy örök emlékül a Pesti Posta Palota nagy termében az utókorral is ismertté tegye Magyar Ország első főposta igazgatóját. Különös, hogy ő ez első Posta Igazgató hazánkban, én meg voltam az utolsó M. K. Kintstári Levéltár Igazgató. E hónap közepe táján megjártam Posonyt. Meglátogattam a Koronationalis templomban Szent Mihály remek üvegre festett képét, melyet öcsém Miska 1200 f-ér festetett, - meglátogattam atyám, anyám, testvérjeim sírját, környékét szülővárosomnak, hol 20 évig fiatalságomat töltöttem, és annyi emlék kötve van síromig. Teréz néni elkészült az átköltözéssel és a bútorok újra rendezésével a Havas utca 7. szám alatt új lakásán. Több kiadásaitok lészen mellékelek 5 helyett 10 ftot. Délután hirdetem majd a családban fiadnak világra jöttét. Szent Mihály védszenttink, kinek Protectiojával dicsekedhetünk talán, legjobb volna annak nevét a keresztelőben választani. János, Gyula semmiesetre sem, mert azon néven vannak már unokák testvérjeimnek. Ölel, csókok szerető atyátok!”

A Magyar kir. Posta a múlt századtól az 1940-es évekig hagyományosan megfestette vezetőit, minisztériumi elöljáróit. Azt, hogy némelyek főrendiházi tagságuk, nemesi rangjuk miatt egy múzeumi kiállításban nem voltak kívánatos exponátumok az ötvenes években érthető. Az azonban már kevésbé, hogy miért kötöttek ki a vizes pinceraktárak mélyén, ahonnan 1988-ban egyenesen a Nemzeti Galéria restaurátor műhelyébe kerültek, ahol a ránk maradt 26 db festmény több éves munkával, jelentős költségekkel nyerte vissza egykori alakját.

Jó, hogy visszanyerték! Ma díszes, ökörszemes keretekben az egykori Saxlehner palota falait népesítik be, s mint kiderült nemcsak jeles festőik (Vastagh György, Karlovszky Bertalan), de ábrázolásmódjuk miatt is unikális értékűek. Erre az Iparművészeti Múzeumban hívták fel figyelmünket a viselettörténész kollegák. A díszmagyarban, kitüntetéseikkel megörökített portrék teljesen élethűek és képesek még az öltözék és a kitüntetések viselésének aprólékos előírásait is illusztrálni. Civil emberekről ilyen jellegű portrék századunkban már nem készültek. Ki is vették tőlünk az ígéretet, hogy a kölcsönkért díszmagyar ellenében mi is kölcsönadjuk Gervay Mihály festményét egyik jövő évi kiállításukhoz.

Mint fentebb említettem, kiállításunk tárgyait és dokumentumait a Demény Károly írta szövegek kísérték. Az életrajz egyik illusztrációja az 1851-ből származó személyzeti minősítési lap Gervay Mihályra vonatkozó szövege volt. A gótbetűkkel németül írott minősítés az alábbi: „Gervay Mihály: postaigazgatósági adjunktus, nőtlen, gyermektelen, munkakörében a postahivatali fejlesztéseket, tervezeteket állítja össze és ellátja Pes71