Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Beszédes Ernő: Morse rendszerű távírógépek a magyar távíróhálózatban
3.2.3. Kör alakú lemezes váltók A Hughes gépeknél használták, ezen keresztül kapcsolták a vezeték telepáramát a gép polarizált mágnestekercsére a megfelelő irányba (áramirány váltó). Felépítése hasonló a párhuzamos lemezű váltóéhoz. A lemezek körcikkek és az egymás melletti oldaluknál az előzőekhez hasonlóan vannak félkör alakban átfúrva. 3.2.4. Karos váltók Többféle típus is létezett, így egykarú, kétkarú stb. váltók. Egy illetve több sárgarézből készült érintkező és elforgatható kar, amivel egy vagy több áramkör zárható vagy bontható. Szintén a Hughes gépnél használták. A későbbiek folyamán a távbeszélőközpontoknál is ezek kerültek beépítésre (vonal és telepváltó). Segédberendezésből a Postamúzeum gyűjteményében összesen 12 db található, melyből 7 db keresztlemezes váltó a 82.29.3., D.8., D.30., D.31., D.156., D.175., D.200. leltári számokon; 2 db telepváltó a 82.29.8. és a 84.48.0. leltári számokon; 1 db vonalváltó a 84.71.0. leltári számmal; 1 db kétállású kapcsoló a 84.73.0. leltári számmal és 1 db ellenállás ki-be kapcsoló a 84. 74.0. leltári számmal. 3.3. Villámhárító Működése a nagyfeszültségű villamosság azon tulajdonságán alapszik, hogy az útjába eső vékony keresztmetszetű vezetéket megolvasztja, illetve a kisebb távolságot átugorva (szikraköz) a földbe vezeti. A feladata, hogy a légvezetékbe, kábelbe kapcsolt berendezéseket és az azokkal dolgozó embereket megvédje a légköri elektromosság (villám) illetve a vezetéket ért nagyfeszültségű behatásokkal szemben. A magyar távírda berendezéseinél kétféle villámhárító volt használatban. 3.3.1. Csúcspáros villámhárító Faalapra szerelve négy darab henger alakú sárgarézből készült oszlopot és egy szintén rézből készült fekvő hasábot helyeztek el, amibe kettő darab szívócsúcsot csavartak be. Ez a fekvő hasáb a földszorítóhoz csatlakozik. A henger alakú oszloppárokat vékony spirálvezetékkel kötötték össze (olvadó biztosíték) valamint állítható szívócsúcs párokkal látták el. Nagyobb távírdákon a vonalak számától függően több csúcspárral ellátott villámhárítókra volt szükség. Ezek a 2657218/1895. sz. rendeletben előírt szabvány szerint készültek (2, 4, 6, 8, 10, 15, 20, 35, 40 stb.). A csúcspáros villámhárítót üvegfedelű dobozzal borították. Olyan városokban, ahol nagyfeszültségű árammal dolgozó üzemek is működtek, üvegcsőbe helyezett kiolvadó biztosítót kellett bekapcsolni a spirálbiztosító helyett (21583/1897). 3.3.2. Vaslemezes villámhárító Ezeket a villámhárítókat kábelbódékban és kábeltomyokban használták (légvezetékek kábelekkel való összekötésénél). Egy vaslemezre (amely földelve van) keresztbe ráfektetve annyi vaslemez van egymástól elszigetelve, ahány vonal kerül összekötésre. 57
