Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1994
Bartha Lajos: A Postamúzeum asztali napórájáról
„percmérő napóra”, vagy másként a „méridienne” felszerelése. Ez nem volt más, mint egy eléggé nagyméretű, pontos kivitelű napóra, amelyről percnyi pontossággal lehetett az időpontot leolvasni. A „méridienne” (délvonal, déljelző) megnevezés arra utal, hogy kisebb állomásokon egy egyszerűbb de ugyancsak szinte másodpercre pontos műszert állítottak fel, amely azonban csak a dél idejét jelezte [5]. Magyarországon hivatalos rendelkezés (legalábbis tudomásunk szerint) nem írta elő a posta számára a napórák használatát. Nagyon valószínű azonban, hogy a 18. sz. végén, a 19. század elején több helyen is használták a kerti, fali vagy asztali napórákat a megbízhatatlan rugósórák és toronyórák ellenőrzésére. Nemcsak a hazai gyűjteményekben fellelhető zsebnapórák aránylag nagy számából következtethetünk erre, de egykori leírások is utalnak nyilvános napórákra. Kedves irodalmi emléke is van a hordozható napórák elterjedtségének: Gvadányi József „peleskei nótáriusba 1788-ban még gyűrűs napórával - ahogyan ő nevezi, „karika réz compassus” méri az időt. 108. Egyszer felébredvén napra tekintettem, jól lehanyatlott az,... 109. Kivettem karika réz Compassusomat, Zöld galándon függött, feltártam karomat, 110. Órámnak kis lyukán a napnak sugára Átsütvén mutatott éppen hat órára,... (Gvadányi József: Egy peleskei nótárius budai utazása (1788), Budapest, 1894. Ötödik kiadás.) Gvadányi jól ismerhette a hazai viszonyokat, így elhihetjük neki, hogy egy csekély jövedelmű falusi köztisztviselő (jegyző) még két évszázada is csak napórával mérhette az időt, legfeljebb otthonában lehetett falióra. A napórát, mint a kerekes órák ellenőrző eszközét, csak a 19. század második felében szorították ki a használatból a valóban nagyipari tömegtermeléssel gyártott rugós órák; a postai és vasúti szolgálatból pedig a távíróhálózat kiépülése. A zsebnapórák szerkezete és működése Megtekintve a Postamúzeum gyűjteményének napóráját feltűnik, hogy annak „szerkezete” eléggé összetett. Valóban, a pontosan működő, egyenletes órákat jelző napórák szerkesztése a matematikai földrajz és az elemi csillagászat ismereteit kívánja. A hordozható napórák egy részénél emellett arról is gondoskodni kell, hogy az időmérő eszközt pontosan észak-dél irányba tájolhassuk. Ezekkel a kérdésekkel a gnomonika (napóratan) foglalkozik (6). Egy egyszerű függőleges oszlop, pálca vagy a függélyes falból kinyúló vízszintes rúd csak aránylag bonyolult skálabeosztás segítségével alkalmas az úgynevezett napórai idő mérésére. Ennek okairól könnyen meggyőződhetünk, ha megfigyeljük, hogy nyáron a Nap másutt kel fel és nyugszik le, illetve délben magasabban delel mint télen. Ezért az 100
