Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Tanulmányok és tervek - Susánszky László: A Magyar Posta szerepe a repülős hírközlésben
A Magyar Posta szerepe a repülős hírközlésben A múlt században már korán felismerték - először a tengeri közlekedésben - a vezeték nélküli hírközlés jelentőségét. A légi közlekedésben a rádiókapcsolat létesítése lassabban haladt. A rádió-berendezések fejlődéstörténetében három jellegzetes csoportot különböztethetünk meg:- A fedélzeti és földi állomás közötti összeköttetés, melynek készülékei hosszúhullámon, később rövidhullámon működtek.- A vízszintes navigálásra szolgáló berendezések, más szóval az iránymérők.- A függőleges navigálást biztosító rendszerek, melyek rossz időben a fel- és leszállás biztonságát szolgálják. Ezekkel a berendezésekkel a nemzetközi polgári közlekedésben, bármely nemzetközi repülőtérrel tarthatnak kapcsolatot a repülőgépek. Kis gépeknél kb. 20 watt teljesítményű hosszúhullámú adót használtak megfelelő vevőkészülékkel (kb. 200-250 km útvonal át- repülésénél), nagyobb gépeknél kb. 40-70 watt teljesítményű - a hosszú- és rövidhullámú sávban - adók egészítették ki a fedélzet irányvevő és vakleszállító berendezéseit. Helymeghatározásnál a repülőgép a gép pillanatnyi helyének megállapítását önbeméréssel végezheti egy, két vagy több földi állomás földrajzi helyének ismerete alapján. Másik módszer szerint a repülőgép mérőjeleket ad és a földi iránymérő állomások végzik a helymeghatározást és az adatokat rádió utján közük a fedélzeti állomással. A kapcsolatok fenntartásánál a fedélzeti és földi állomás között az un. Q kódexet alkalmazzák. A repülőgépek leszállása biztonságának fokozása érdekében pl. felhőáttörésnél a ZZ eljárást, de a lesiklásnál az un. BAKÉ rendszert is alkalmazták. Itt már az ultrarövid hullámok is felhasználásra kerültek. Ezek a rendszerek már a második világháború előtt is ismeretesek voltak és a posta rádiótávírászai dolgoztak ilyen berendezésekkel. Magyarországon az első nagy repülős esemény 1909. október 17-én, a kisrákosi repülőtéren volt, ahol a felszállást Louis Blériot végezte igen nagy közönségsikerrel. 1909. novemberében megalakult a Magyar Aero Club, a rákosi gyakorlótéren. Nemsokára megépültek a hangárok. Az első magyar tábori pilóta Petróczy István, a bécsújhelyi repülőkülönítmény első parancsnoka volt. A katonaságnál a hadgyakorlatokon 1911-ben szerepeltek először repülők, polgári pilóták is. Az első világháború kitörésekor 1914-ben a megszervezett “légjáró csapatban” több magyar pilóta is repült. A háború alatt hazánkban kifejlődött a repülőipar. Repülőgépgyárak létesültek Albertfalván, Aszódon és Mátyásföldön, repülőgép motorokat gyártottak Aradon, Budapesten és Mátyásföldön, javítóműhely volt Szegeden. Az első világháborúban 300 magyar repülős halt hősi halált. A román megszállás alatt (1919. április 16-a után) a megszállók 600 repülőgépet vittek el és a békeszerződés értelmében megsemmisítették a gyárakat. A légi forgalom azonban mégis elindult a fejlődés utján és Budapest is bekapcsolódott a nemzetközi légi forgalomba. A mátyásföldi repülőtérre leszálltak a France-Roumain 82
