Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Tanulmányok és tervek - Dr. Sebestyén Kálmán: Marosszék postája a XVIII. században

ségbeejtő helyzetbe hagyta feleségét, a segesvári megszökött és magával vitte a megmaradt pénzt, a marosvásárhelyi elszegényedett és lemondott - a következő is megszökött -, a besztercei más szolgálatba lépett. Ezek a mesterek kérték az ingyenes elszállásolásukat és a taxa mentes szántóföldet illetve réthasználatot.15

A postamesterek teljes anyagi csődbe jutását próbálta megelőzni az a korábbi Gube- mium rendelet, mely megtiltotta a postálkodáshoz szükséges felszerelés: szerszámok, hámok, kocsik, széna stb. adóság fejében való lefoglalását, elárverezését. 1791-ben a Gu- bemium elrendelte, hogy ezután postamesterek csak földesurak lehetnek, akik a hivatalt képesek ellátni és a megkívánt terheket elviselni.16

Bizonyos visszaéléseket az 1779-es Gubemiumi leírat próbálta meggátolni és felhívni a helyi hatóságok figyelmét az 1748. december 14-i udvari végzés betartására, amelynek értelmében a postakürt használata a posta privilégiuma, annak megsértése a kürt, a ló és egyebek elkobzásával járt.17 Ugyancsak a Gubernium rendelkezik arról, hogy az ország címeres postáit, ha azok címeresen utaznak az út menti települések kötelesek “regula- mentbeli áron” szénával és zabbal ellátni de hozzátette hogy, a főpostamester a címereket vegye el a postáktól, “ha azok magok dolgában járnak.”

1783- ban császári rendelet megtiltja a postaellenőrzést végző prefectusok fényűző utaztatását, az eddigi gyakorlattal szemben a négylovas fogat helyett a postamesterek két személynek csak igénytelen (onestae) kétlovas kocsit biztosítsanak . Királyi biztosok, mint pl. br. Kemény Farkas, gr. Teleki Adám és Michael Bruckenthal azonban a postát továbbra is szabadon használhatták.

Előfordult, hogy a postamesterek nem tartották be a felettes hatóságok utasításait. 1791- ben a Gubernium megfedte a marosvásárhelyi postamestert, mert “hivataljabeli első instantiájának, s elöljáróinak parancsolatait számba sem vevén, sőt gyakran megvetvén, se alájok vettetésé, se a függést megesmemi nem akarja, mely miatt sokszor fogyatkozások és nem kevés hátramaradások az hivatalban történnek”. Ha továbbra sem engedelmeskedik - szól a figyelmeztetés - “a főpostamester által keményen megbüntetik”.18

A posták jövedelme általában szegényesnek mondható. 1801 -ben Marosvásárhely város négy postája - Domokos Ignác, Mojses János, Szeitner Márton és Jákob Stefán évi salla- riuma 480 magyar forint volt.19

A postalegényeket a törvény mentesítette a katonáskodás kötelezettsége alól, de a források gyakran tesznek említést visszaélésekről. 1788-ban Simon György, balavásári postamester kérte Martini Leopold postaigazgató közbenjárását az egrestői postalegény ügyében, akit erőszakkal katonának vittek.20 1779-ben a Gubernium megtiltotta a postalegényeknek erőszakkal katonának hurcolását, 1799-ben újra kiadta tiltó rendelkezését, mert a postákat “székiben fogdossák katonának”.

1796-ban udvari decretum elrendelte, hogy a postaszekéren szállítandó portékákra a címzésen (titulus) kívül, mivel az gyakran leesik és sok kellemetlenséget okoz, külön utasító levelek is íródjanak, amelyben pontosan szerepeljen, hogy a küldemény kinek és hol adódjék át. E kísérő levél nélkül a küldeményeket a posta ezentúl nem veheti fel.21

1784- ben Guberniumi rendelet kimondta, hogy tilos a hivatalos levelek közt, személyi dolgokat küldeni, 1791-ben pedig megtiltotta pénzek vagy értékeknek rendes postán történő küldését. Pénzt vagy értékeket - szólt az utasítás - delizsánszra kell feltenni.

1798-ban udvari decrétum szabályozta a postatarifák emelését folyó év augusztus 180