Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Gyűjteményi munkáinkról - Kisfaludi Júlia: A telefonkártya gyűjtemény születése

(így jutottunk pl. első olasz, újzélandi és izrae­li darabjainkhoz.) így néhány hónap le­forgása alatt - 1993 vé­gére - teljessé, és nap­rakésszé vált a magyar telefonkártya gyűjte­mény; külföldi gyűjte­ményünk pedig 293 da­rabra emelkedett. Úgy érzem, hogy egy világ­gyűjtemény kialakítása szempontjából kicsit későn ugyan, de nem el­késve kaptunk észbe. Nagyon remélem azon­ban, hogy céltudatos gyűjtő- és cseretevé­kenységünk eredménye­képp 1-2 éven belül mennyiségét és tartal­mát tekintve is jelentős és tekintélyes gyűjte­ményt fognak alkotni a Postamúzeum telefon- kártyái. A múzeumunk kezdeményezésére megszületett kártya. Az eddig összegyűlt anyag, az egyes csereakciók lebonyolításának nyomon követhe­tősége szükségessé tette a nyilvántartási rendszer kidolgozásának fontosságát. Szemben a magángyűjtőkkel - akik számára a telefonkártyának katalógus szerinti kereskedelmi értéke van (hasonlóan a bélyegekhez) - a mi számunkra egy-egy telefonkártyának technika­illetve kultúrtörténeti jelentősége van. Kidolgozott nyilvántartásunkban nemcsak az sze­repel, hogy mekkora példányszámú, hány egységes, hanem az is, ki tervezte, mit ábrázol, milyen eseményre adták ki, vagy minek az emlékére jelentették meg. Saját magunk tervezte nyilvántartási lapokból köttettünk új leltárkönyveket, mert olyan speciális adatokat kell feltüntetnünk, amelyek semmilyen hagyományos leltárkönyvben nem szerepeltethetők. Végeredményben elmondhatom, hogy 1993 végére a gyűjtemény alapjainak lerakásán kívül, a cserepartnerek megkeresésében és a velük való kapcsolatkialakításban is nagyot léptünk előre. 1994-ben ezt a megkezdett munkát nemcsak folytatni, hanem bővíteni is szeretném. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom