Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Gyűjteményi munkáinkról - Angyal Erzsébet: A Bélyegmúzeum grafikai gyűjteménye

az állományellenőrzési munka feladata, hanem a megszületett, létező tervekhez képest). Ez a kérdés annál is érdekesebb, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban bukkannak fel aukciókon és antikváriumokban bélyegtervek - mind kiviteliek(l), mind vázlatok. Kár, hogy a Posta Vállalat, átadás után pedig a Bélyegmúzeum az anyagokat nem a keletkezés, benyújtás, felhasználás sorrendjében tartotta, hisz így egy szerves, önmutatós rendszer épült volna szinte magától, már csak kiegészítő feltárást igényelve. Nem így történt. A rekonstruálási munka most feladatként hárul ránk, mint a feldolgozás első mozzanata. Egyúttal - ha visszaállítani nem lehet is az egyes tervrajzok eredeti állapotát - fokozott figyelmet kell fordítani az állagvédelemre, szükséges és megoldható esetekben restaurálást kell végeztetni. E munkát az állományellenőrző leltárral egybekapcsolva részben már meg is kezdtük. A nyitott tasakokban gyűrődve tárolt, ragasztófoltokkal teli rajzokat megtisztítottuk, kisimítottuk, egymástól elkülönítve, fekvő állapotban polcokra - a nagy méretűeket gördülőfiókos speciális fémszekrényekbe - helyeztük, miután minden egyes tervrajzról fekete-fehér fénymásolatot készítettünk. A másolatok tartalmazzák a rajzok alapadatait (sorszám, méret, tervező neve és/vagy jelige), s a továbbiakban a gyűjteményi anyag felesleges mozgatását megelőzően mind a kiállítás-előkészítő előválogatáshoz, mind a feldolgozó munkához alapul szolgálnak, könnyen kezelhető iratrendezőkbe fűzve.

A gyűjtemény legértékesebb része a kiviteli rajzok csoportja. Ez a megjelent bélyegek grafikai alapja, melyek felhasználásával a nyomda a bélyeggyártást végezte. Mivel minden hivatalosan kibocsátott magyar bélyeget tartalmaz A magyar bélyegek árjegyzéke, újabb címén A magyar bélyegek katalógusa, mely a bélyegek azonosítására használható sorszámot, katalógusszámot ad, a feladat a kiviteli bélyegtervek és e katalógusszámok összekapcsolása. A kiviteli rajzok elkészítése ritkábban személyes megbízás, gyakrabban pályázatra beküldött vázlatok közül, zsűri által történt kiválasztás alapján történik. A vázlatok tehát az adott kiviteli rajzzal azonos témát feldolgozó bélyegtervek, s amennyiben sikerül megtalálni a kapcsolatot a kiviteli rajz és annak pályázati “riválisai” között, a katalógushasználat révén a tematikus alapválogatáshoz nyitva lesz az út. Legalábbis nyitva lenne, ha a katalógus segédapparátusai használhatóbbak és következetesebben szerkesztettek lennének. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a legfontosabb apparátus, a tárgymutató szinte mechanikusan a bélyegek hivatalos elnevezését tartalmazza, melyek közt sok a témák legnagyobb változatosságát átfedő, túl általános meghatározás pl. bélyegnap, repülő, szakszervezet, ifjúság, szocfilex stb., következetlen a betűrend használata, a személynév mutatóban vagylagosan szerepel pl. Mátyás király és Hunyadi Mátyás, teljességgel hiányzik a tervezők mutatója stb. E még sorolható kifogások ellenére a katalógus a megközelítő keresésekhez lehet segédeszköz, amennyiben elkészítjük - meggyőződésem, hogy fontos és érdemes - saját igényeink szerint bővített és javított apparátusait. A többéves teljes körű gyűjtemény-feldolgozást megelőzően a napi múzeumi munka sürgető igényeinek kielégítésére egy ideiglenes sommás feltárást kell belátható időn belül elvégezni, s a gyűjtemény a módosított apparátusokat tartalmazó katalógus segítségével gyorsabban, munkaidőt és munkaerőt megtakarító módon lesz kezelhető.

Első megközelítésre úgy tűnik, hogy a vázlatok “másodrendű” anyagot képviselnek - művészi szempontból - a kiviteli rajzokhoz képest. Ez kérdéses. Biztos, hogy a gyűjtemény értékei csak a teljes feltárást követően bontakoznak ki előttünk, de már most megállapítható, hogy a mindenkori zsűri értékelési szempontjai között - természetes módon - nem50