Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993

Centenáriumi évünk: Puskás Tivadar halálának és a Telefonhírmondó megindulásának 100. évfordulója - Krizsákné Farkas Piroska: A jubileumi év ünnepi eseményei

“Ajánlás: Köszönetét mondok Szabó Miklósnak, aki haláláig a kötet kezdeti munkálatait irányította és évtizedeken keresztül a Telefonhírmondó és a Magyar Rádió történetének megörökítését szívügyeként kezelte.

Megköszönöm a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítványnak, hogy archívumuk anyagát rendelkezésünkre bocsátották, s az anyaggyűjtésben segítségünkre voltak.

S végül köszönettel tartozunk az Antenna Hungária Részvénytársaságnak, amely anyagilag támogatta a kötet megjelenését és a Telefonhírmondó 100. évfordulójának méltó megünneplését.”

Gombár Csaba, a Magyar Rádió elnöke

“Bevezető: Szeretné tudni, kedves olvasó, hogy mi újság a nagyvilágban? Kíváncsi a holnapi időjárásra? Jólesne munkája mellé egy kis szórakoztató háttérzene? Vagy szívesen meghallgatná kedvenc operaáriáját a legjobb előadókkal? Ugy-e a világ legtermészetesebb mozdulatával kapcsolja be a rádiót vagy tévét, s a nap minden szakában a folyamatosan áradó műsorfolyamok sokaságából válogathat. Olyan természetes ez, mint hogy a vízcsapból víz folyik, vagy hogy felkattintja a kapcsolót és ég a villany.

De álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk végig: mindez valóban olyan természetes? A precíz válasz - vagy legalábbis annak látszó - gyorsan megérkezik erre a kérdésre.

A zseniális angol fizikus és matematikus, James Clerk Maxwell 1862-ben tisztán elméleti megfontolások alapján megalkotja híres egyenleteit, amelyek magukban foglalják az egész elektrodinamikát, így az elektromágneses hullámok létét is. Maxwell olyan átfogó elméletet teremtett meg, hogy méltán idézhetem egykori világhírű professzorom, dr. Bay Zoltán szellemes mondását: ‘Kezdetben voltak a Maxwell-egyenletek és Isten ezek szerint teremtette a világot.’ De egy elméleti felismerés még nem jelenti azt, hogy annak gyakorlati hasznosítása is azonnal megtörténik.

Jó negyedszázad telt el addig, amíg a Maxwell-egyenletek bizonyítása érdekében a német Heinrich Hertz 1888-1890 között kísérletileg is kimutatta az elektromágneses hullámok létezését. Most már nyilván semmi sem állt útjába a rádió megvalósításának, gondolhatnánk optimista módon. Ez azonban tévedés, kedves Olvasó. Heinrich Hertz bár építőmérnöknek tanult, tudós fizikus volt, aki a rádióhullámok gyakorlati alkalmazhatóságát nem ismerte fel. Még jó öt-hat évet kell várni arra, amíg az első primitív rádiókapcsolat két épület között létrejön, és már a 20. század első felében járunk, amikor rádiójel vihető át az Atlanti-óceán két partja között. Az a két férfi, akiknek a nevéhez a gyakorlati alkalmazás kezdő lépései fűződnek, elsősorban az olasz Guglielmo Marconi, aki a rádió későbbi fejlődésében is óriási szerepet játszott, és az orosz Alekszander Sz. Popov, akit politikai célokból egy időben a rádió egyedüli feltalálójának kívántak beállítani, de akinek a kezdő lépéseknél elért eredményei csakugyan vitathatatlanok.

De ismét csak tévedés lenne azt hinni, hogy ezeknél az első kísérleteknél a készülékeknél ülők társalgást folytattak egymással. Az első rádióadók működését és műszaki lehetőségét híven tükrözi a korabeli magyar elnevezés: szikratávíró. A szikrakisülésekkel létrehozott ún. csillapodó rezgésekkel működő adók még nem voltak alkalmasak emberi vagy más hang közvetítésére. Itt csak morzejeleket lehetett továbbítani és abban az időben a fő cél a telegráfia, s főleg a hajókkal való kapcsolattartás megteremtése volt. Jó pár év telt el addig, amíg az emberi hangot közvetítő ún.fóniás adások megkezdődhettek, s még ehhez

24