Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1993
Kisfaludi Júlia: A Postamúzeum história domusából
A Postamúzeum história domusából A magunk mögött hagyott év áttekintése előtt emlékeztetem a kedves Olvasót, hogy a Nagy - könyv-be életünknek nemcsak jelentős ünnep-számba menő eseményeit jegyzem fel, hanem apróbb-cseprőbb örömeinket, sőt bosszúságainkat is. Meggyőződésem, hogy a munkánkat figyelemmel kísérő embereket - mint Önt is, kedves Olvasó - ez legalább annyira érdekli. Mindezek ellenére az 1993-as év január 21-én, csütörtökön egy nagyszabású eseménnyel kezdődött. Diósdon, az új kiállítóhelyünkön sajtótájékoztatót tartott alapítványunk, közösen a Magyar Rádióval és az Antenna Hungáriával, a fiatal Rádió- és Televíziómúzeumról. A TV esti Híradójából az ország is értesülhetett erről. Január 27. szerda és 29. péntek között Kovács Gergelynével és dr. Sebestyén Kálmán kollegáimmal részt vettem Pécsett a történész muzeológusok országos értekezletén. A csütörtök esti munkavacsorán, a sors kegyéből megismerkedtünk Kónya Ádámmal, a sepsiszentgyörgyi múzeumigazgatóval. Tőle szereztünk tudomást a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskoláról, ami nagy lendületet adott nekünk az erre az évre tervezett postatörténeti diákvetélkedő szervezéséhez. Ugyanezen idő alatt, 28. és 29. között Grünwald Éva Budapesten a fa- és papírrestaurátorok konferenciáján vett részt. Megkezdődött az év legnagyobb eseményének, a Telefonhírmondó megszólalása és Puskás Tivadar halála centenáriumának szervezése. Február 1-én, akiállítás nagytermében koordináló értekezletet tartottunk a megemlékezésben érdekelt intézmények és szervezetek képviselőinek (Magyar Posta Vállalat, Magyar Rádió, MATÁV Rt, Híradástechnikai Tudományos Egyesület, Rádióamatőr Szövetség, Puskás Tivadar Sakközépiskola), valamint az emlékplakát tervezőjének részvételével. Körvonalazódott az emlékülés, a koszorúzás, az ünnepségek helye, ideje és az emlékkiállítás tematikája. Február 2-án és 3-án birtokba vettük a Paulay utcai raktárakat. A felső helyiségekbe költöztettük a ruhatárat, a bélyegző- és éremgyűjteményt, a pincehelyiségbe pedig a postatörténeti tárgyakat, bútorokat. Szerdán (3-án) még arra is szorítottunk időt, hogy együtt örüljünk Rákóczi Margittal, aki a VI. kerületi Önkormányzat pályázatán a Benczúr utcai Postás Művelődési Ház történetének megírásával II. díjat nyert, s ennek örömére süteménnyel, üdítővel vendégelt meg bennünket. A Magyar Mozgóposta 125. évfordulójának méltó megünneplésére is egyeztető értekezletet hívtunk össze a Magyar Posta Vállalat, Mozgóposta Csomag és Vámközvetítő Hivatal, Bélyegmúzeum, MÁV, MABÉOSZ és egy grafikus részvételével. Ez kevésbé volt sikeres, nem tudtunk közös nevezőre jutni. Végeredményben mi egy, a leselejtezett lengyel mozgóposta vagonba rendezendő kiállítást vállaltuk magunkra, melyet október 9-én, a Postai Világnapon terveztünk megnyitni. Február 8-án megnyílt Pécsett a Postaépítészet Magyarországon című kiállításunk, melyet Grünwald Éva a pécsi kollégák segítségével rendezett be a Művészetek Házában, s mely egy hónapig volt látható. Sajnos a szándékosan mobilra tervezett kiállítást más igazgatóság nem kérte kölcsön, így Pécsről visszajőve végleg lebontottuk. Február 10-én sajátos, újonnan meghonosodó szokás kapcsán kereste fel gyűjteményünket Borsodi Ervin. Szerelem témájú képeslapokból és bélyegekből állított össze né15
