Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992

Bán Ferenc: A távközlési áramellátás kezdeti kialakulása

lemzőkkel (áramnem, feszültség, frekvencia, megbízhatóság, stb.) rendelkező hálózatra csatlakoztatható. Az egységes 3 x 380/220 V 50 Hz hálózat kialakítása ugyanis csak 1967-re fejeződött be. Hazánkban először 1888-ban Mátészalkán termeltek közcélra villamosenergiát, Budapesten 1893-ban. A század elején 1900-ban 24 erőműből tizennégy egyenáramot, kilenc 42 Hz és egy 50 Hz frekvenciájú váltakozóáramot termelt. A hálózatok feszültsége is igen különbözött, volt 2 x 110 V, 2 x 135 V, 2 x 150 V egyenfe- szültség, vagy pl. a nagyfeszültségen szolgáltatott váltakozóáramot a fogyasztó telephelyén transzformálták át városonként eltérően 100 V-, 105 V-, 120 V-ra. A áramellátás tervezésével foglalkozók tevékenységét különösen megnehezítette, hogy egyes helységekben - eltérő nyomvonalon - esetleg több vállalat is szolgáltatott villamos- energiát.

Az újabban feltalált áramellátó berendezések közül először a dinamó került alkalmazásra 1900-ban Budapesten a távíró telepek közvetlen helyettesítéseként. A 10.000 db-ra emelkedett Meidinger elem szükséglet fenntartása6 ugyanis számottevő költséget jelentett. A dinamókkal (1. ábra) előállított feszültséget egyrészt ellenállással szabályozták, másrészt szénszálas izzók beiktatásával a különböző névleges értékre megosztották (2. ábra). E rendszert a későbbiekben akkumulátorokkal egészítették ki.

1. ábra: A Központi távírda áramfejlesztő gépterme (1900)

5. Budapesten pl. a Magyar Villamossági Rt. 105 V 42 Hz váltakozó-, míg a Budapesti Általános

Vdlamossági Rt. 2x 110 V egyenáramot szolgáltatott.

6. A 10.000 db elem folytonos üzemét biztosító szilárd anyagok szükséglete amperóránként horganyból: 12,1 kg kristályos rézszulfátból: 46,3 kg.

92