Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992
Rákóczi Margit: A Postamúzeum kéziratos könyveiből
lítására a posta és távírda (távbeszélő:) vannak hivatva. A posta kisebb mértékben javak és személyek szállítására hivatott, a távírdának és távbeszélőnek azonban a hírek szállítása kizárólagos feladatát képezi." A szerző rendkívül érdekesen fogalmazza meg a posta közgazdasági és kulturális jelentőségét. Már ekkor megérzi azt, ami a mai kor embere számára is a legfontosabb: az információ gyors áramlása és ismerete! ,A hírek szállítása annyiban szolgál a termelés és fogyasztás javára, hogy a helyileg elválasztott egyének között mindenekelőtt a cserejavak létéről és a csere lehetőségéről adnak tudomást, később pedig a csere iránti megegyezést közvetítik (:kereskedelmi levelezés:)... Ezenkívül a posta és távírda (távbeszélő:) a művelődés hatalmas támaszai, mert a távollevők közt a gondolatok kicserélését teszik lehetővé (:magánlevelezés, hírlap-forgalom:)." A távírda és a távbeszélő részletes feladatának tárgyalása után rátér az adatgyűjtés formai és tartalmi elemzésére, a nemzetközi postai statisztikai adatok szükségességének bemutatásával. Több mint száz évvel ezelőtt úgy határozta meg a gyűjtési feladatokat, hogy ha leszámítjuk a mai kor technikai fejlődése hozta eltérő postai és távközlési funkciókat, a XX. század vége felé is érdemes odafigyelni az általa leírtakra: „az adatok gyűjtésének célja, annak megítélését lehetővé tenni, hogy a szóban lévő intézmények hivatásuknak mennyiben felelnek meg, mely célra adatokat kell szolgáltatni: a hálózat kiterjedésére nézve, hogy az ország területéhez és népességéhez és forgalomhoz képest mennyi a postahivatalok száma, mennyi a posta és távírda (távbeszélő:) vonalak hossza: a közlekedés gyorsaságát illetőleg nyújtson képet a vasúti és külön a közúti járatokról és azok gyorsaságáról, a távíró huzalok hosszáról, a távírda gépek rendszerének minőségéről, a megbízhatóságáról illetőleg adjon adatokat az elveszett, megcsonkított, valamint késedelmesen kézbesített postaküldeményekről és táviratokról, a pontosságot illetőleg tájékoztasson a posta szervezetéről, kezelési rendszeréről, szállítási eszközeiről stb. amennyiben ez számszerűleg kifejezést találhat." A könyv számunkra legérdekesebb része, a magyar posta statisztikai adatainak gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik, mely minden időben sok-sok nehézséggel járt és jár, mivel a posta területén általában nem folyamatos adatgyűjtés folyik, hanem hosszabb-rövidebb ideig tartó megfigyelések. A postai forgalomra vonatkozó adatok több területet ölelnek fel, ezeket a könyv jó tankönyvhöz illően részletesen leírja és megmagyarázza. Mint a századforduló táján a legfontosabbat elsőnek veszi a levélpostai statisztikát, ahol az általa leírt alapkövetelmények a következők: „... A levélpostai adatok gyűjtése külön történik a belföldi forgalomra és külön a nemzetközi és átmenő forgalomra nézve." A belföldi forgalomra nézve „ezen statisztika évenként kétszer veendő fel és pedig február és augusztus hónapokban 9-9 napon át... Az összefoglaló kimutatások, melyek az igazgatósági kerület 9 napi levélpostai forgalmát tüntetik fel március illetve szeptember közepéig a kereskedelemügyi minisztériumba felterjesztendők. E végösz- szegeknek 20-al szorzása által megközelítőleg megállapíttatik egy fél év alatt kézbesítésre került levélpostai küldemények száma." A levélpostai statisztika után a könyv a hírlap statisztika részletes tárgyalására tér át: „a hírlapok és folyóiratok statisztikájának felvételét és a hírlapok megszámlálását a felvevő hivatalok mmden naptári negyedév első hónapjában eszközük, akként hogy 88
