Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1992

Csegezi Tamásné: A Bélyegmúzeum 1992-ben

lasztással és a szabad fogalmazással teszi nyitottá. Szinte életre kelnek madarai, boga­rai, lepkéi és nehéz legyőzni, hogy ne akarjuk megfogni a bélyegkép csipketerítőjét vagy a régi magyar fémpénzeket. A kiállítás a festő és grafikus anyagát együtt, a különböző műfajok és stílusok válta­kozásával, teljes életmű anyagát átfogva, mintavételszerű válogatás alapján mutatta be. Megtekintése reméljük különös és feledhetetlen élmény volt. Megismerhettük az alkotót, aki képes a miniatúrák világában, a természet kínálta tág terekben egyaránt maradandót alkotni. Éreztük a képeiről áradó életszerűséget és rádöbbenhettünk, hogy valóban ...milyen szép a világ”.... A megnyitó napján a helyszínen alkalmi postahivatal működött és a művész dedi­kálta alkotásait. „Műhelytitok munkásságáról" címmel a kiállításhoz jubileumi interjú formájában rendhagyó tárlatvezető készült. Pillantsanak bele Önök is a kis füzetbe.- Hogyan kezdődött művészi pályafutása?- Már iskolai éveim alatt nagyon szerettem rajzolni, a középiskolában a legjobbak között elismerést is kaptam. E képességem kibontakozását hosszadalmas betegségek akadályozták, önképzéssel igyekeztem fejleszteni tudásomat. 21 évesen az önkifejezés vágya irányított a művészi pályára. 1942-ben vettek fel az Iparművészeti Főiskola gra­fikai szakára. Olyan mesterek tanítványa lettem, mint Haranghy Jenő, Kacziány Ala­dár és Domanovszky Endre. Tanulmányaim alatt inkább a festészet vonzott, korai munkáimat a Műcsarnok is bemutatta, ezek között volt fiatalkori „Önarcképem" is. Mint diplomás művész, az első évben zsánerképeket és portrékat festettem. Grafikusi képességemet életem második, talán jelentősebb szakaszában tudtam leg­inkább kamatoztatni és továbbfejleszteni. 3 évtizedig, nyugdíjazásomig a Pénzjegynyomda munkatársa voltam.- Mikor kezdett rézmetszéssel foglalkozni?- Az infláció alatt Horváth Endre tanácsára Dürer és Dürer-korabeli rézmetszete­ket készítettem, hogy a rezet megszeressem. A 10-15 cm-es nagyságú - tehát nem kis­méretű - anyagokra nem akadémikus, hanem Dürer-szerű stílusban másoltam és így megismertem az anyagot, Horváth Endrének köszönhetem, hogy ezt a technikát töké­letesen elsajátítottam. Nyolc vagy tízszeres nagyságban kínkeservvel krétapapírra tus­sal, tollal rajzoltam. Horváth Endre mutatta meg, hogyan kell kibontani a rajzot vo- nalháló-szerűen - akár egy szobrot. így aztán, mikor áttértem a rézmetszésre, igen könnyű volt azt elsajátítatni. A vonalfektetés már a véremben volt, így rögtön eredeti nagyságban tudtam metszeni. Úgy ismertek, hogy a leggyorsabban én dolgozom. A rézmetszetet úgy készítettem, hogy nem a részleteket, hanem az egészet néztem és fo­kozatosan fejlesztettem. Mindig negatívra metszek.- Hogyan kapott megbízást bélyegtervezésre?- Őszintén szólva sejtelmünk sem volt, milyen szempontokat Vett figyelembe a Ma­gyar Posta egy-egy megbízásnál. Valószínűleg ismerték mindegyikünk képességeit. Annak a művésznek adtak megbízást, aki az adott műfajban jó volt. Az osztály mun­katársai bármely műfajban tudtak tervezni, akár tájképet, akár portrét, hiszen nagyon 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom