Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
zák. A hagyományos kábelek szerelésénél az ólom kötésvédő hüvelyek polietilénre változtak, a kézzel csavart kábelérkötéseket pedig a gépiek váltották fel. Az egyre nagyobb csatornaszám-igény következtében az utóbbi időben megjelentek az üvegszálas vagy optikai kábelek. Az optikai kábelek története az 1930-as évek közepén kezdődött, amikor az amerikai Norman R. French szabadalmat kapott egy optikai telefonrendszerre. A leírásban az áll, hogy fénykábel hálózaton beszédjeleket visz át, ahol a kábel merev üvegrudak- ból áll és kis csillapítása van az üzemi hullámhosszon. Gondolatát 1958-ban sikerült a gyakorlatban megvalósítani, amikor a Nobel díjas Arthur Schawlow és Charles H. Townes kifejlesztették a lézert. Az új eszközt 1960- ban Theodor H. Maiman alkalmazta először adó fényforrásként. A félvezető anyagból gyártott lézerrel egyidejűleg alkották meg a szintén félvezetőkből készíthető vevő fotodiódát. Most már csak az adó és vevőhöz legalkalmasabb átviteli közeget kellett tökéletesíteni. Charles K. Kao és George A. Hockham Angliában, 1966-ban mutatták be azt az üvegszálat, amely már gyakorlati szempontból is alkalmas volt a fény vezetésére. Az első fényvezető kábelt telefon átviteli célokra 1973-ban az USA-ban helyezték üzembe. Angliában 1978-ban, hazánkban a 80-as években kezdett kísérletek után 1988-ban. Termünk oldalfalain a hálózattal kapcsolatos fotók, rajzok láthatók. Központi vezetés a III-as teremben Kedves látogatóink! Kiállításunk utolsó termében a telefon és a társadalom találkozásait, együttélését és a magyar távbeszelőtörténet legújabb fejezeteit ismerhetik meg. A t elefonul Múzeum első látogatói 73
