Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
„Egyedem begyedem tengertánc öreg költő mit kívánsz esztendeje betegen, hogy meglegyen a legyen: toronyórát aranylánccal, űrrakétát űrsétával, Holdba, Marsba utazást? A huszadik századvégen ily kéréssel be nem érem, én a lehetetlent kérem, nem kívánok semmi mást: csak a magyar postától egy távbeszélőállomást!" A telefonhiány Szentmihályi Szabó Péter 1988-ban írott „Játéktelefon" című versében még keserűbben szólal meg: „780 forintért vettem egy játéktclcfont, tíz méteres zsinórral. A Magyar Posta szégyellheti magát. Ennyi pénzért én társalkodhatom múlttal és jövővel, elmondhatom minden bánatom, a továbbiakban ingyen. Két emelet között legalább tökéletes a hírközlés, s ez Magyarországon nem kevés." Számos költőnket a távíró és távbeszélő hálózat tájképi megjelenése ihletett meg: póznák és légvezetékek „beszédes" üzenetei. „Az országúton elbolyongok, A lombot nem riasztja szél, S a telegráfnak drótcsomagja Mégis csudásan zúg, beszél" írja Felcki Sándor 1908-ban. Üzeneteiket „Ének a súrgönypóznáról" című versében Sik Sándor szinte lehallgatja: „All, egyenesen egymagán Az acélcmber a hegy homlokán... Lát embereket és országokat... Hall hazug és gyilkos hangokat... A földgömb reng és ég a szemhatár. Áll és szótalan ég felé feszül: Hordja a kábelt rendületlenül." 70
