Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
A regiszter ezeket az impulzus-sorozatokat magába veszi, rögzíti, majd ezek alapján vezérli a csoport és vonalválasztókat, amelyek az impulzus-sorozatnak megfelelően fokozatokban keresik meg a hívott vonalat. A 7A1 központ alkatrészei a 8. és 9. tárlóban láthatók. A távbeszélő összeköttetésekhez szükséges elektromos energiát a kezdeti Lech- lanche elemektől napjainkig nehezen tudnánk bemutatni ezen a szűkre szabott kiállítási területen. Az áramellátó berendezések, generátorok és akkumulátor telepek az üzem zavartalansága és a gazdaságos üzemvitel érdekében egyre fejlődtek. Az automata központok áramellátását a központtal párhuzamosan kapcsolt, 48 volt névleges feszültségű generátorok, majd az ezeket felváltó egyenirányítók és általában ellencellákkal kiegészített pótcellás ólom akkumulátorok szolgálták. A váltakozó áramú hálózat kimaradásakor a központ működését pótcellákkal megnövelt törzstelep biztosította. Az ellencelláknak a központ feszültségének névleges szinten tartásában volt szerepe a töltés alatti magasabb potenciál esetén. A tárcsázási, a csengetési és kapcsolás létrejöttét jelző és másodpercenként négyszáz, tizenhatkétharmad, illetőleg száznyolcvan rezgésszámú hangokat a váltakozóáramú hálózatról vagy a telepről üzemeltethető külön-külön gépegységek biztosították. A pénzbedobó készülékek érme bevételezéséhez illetve visszaadásához szükséges kétszer 110 volt egyenfeszültséget egyenirányítók vagy a telepről működtethető motorgenerátorok állították elő. Hasonlóképpen valósult meg a beszélgetést számláló jelfogók működtetéséhez szükséges 60 volt egyenfeszültség előállítása is. Az egyenáramot illetőleg a hangokat előállító gépegységek a dobogón láthatók. A 7AÍ-es Vár-meliékközpont keretekre szerelt számláló jelfogóit a terem közepén látjuk. Egy-egy egység 100 előfizető számlálóját tömöríti. Ezen regisztrálták az egyes előfizetői állomások kezdeményezte hívások számát. Leolvasásukkal, később fényképezésükkel készültek a távbeszélő számlák. Az előfizetők kezdetben éves díjat fizettek, s azért a helyi forgalomban annyiszor és annyi ideig beszélgethettek, ameddig kívántak. Budapesten 1924-ben, vidéken 1930-ban vezették be a beszélgetésenkénti díjazást. Budapesten egy helyi beszélgetés 1924-ben, függetlenül időtartamától 12 fillérbe került, amit az alapdíjjal együtt számláztak. A beszélgetések időtartamát is mérő tarifarendszert Budapesten 1975-ben vezették be. Kiállításismertető telefonok (4) A két ablak között egy pontosidő vezérlő és alórát láthatunk. A rendszer a vezérlő ingaórából áll melyről körülbelül 100 db alórát lehet működtetni. A pontosidőt mutató óraberendezéseket megtalálhatjuk az üzemekben, központokban, pályaudvarokon, utcákon és tereken. Üzemeltetését a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. végezte 1950-ig, megszűnése után a Magyar Posta. A falnál az előfizetői kábelek átmeneti kötései láthatók. A központra kapcsolt előfizetői vonalak vezetékei az utcai tömbcsatornákból kötegekben - kábelekben - futnak be a központ kábelistolyára. A több száz érpárból álló bejövő kábeleket az átmeneti kötések csatlakoztatják a központon belüli továbbmenő, ún. switch kábelekhez a kábelrendező felé. A kötegbe rendezett érkötéseket formájáról köcsögnek nevezett kötéslezáró védőhüvelybe zárva láthatjuk. A baloldali ólomköcsögökben a hagyományos papír érszigetelésű, ólomköpenyű, kézzel csavart érkötésű kábelek, a jobboldali hőre lágyuló műanyagból készült köcsögben a napjainkban is használatos műanyag köpenyű és érszigetelésű, gépi érkötésű vezetékek vannak. 64
